Seite 196 [196]
Az , idegen nyelvű beszélőfilm" szerepe a pesti magánszínházak válságában e 195
eseménysor semmilyen reflexiót nem váltott ki a BSZSZ vezetőségéből." Ho¬
lott ennél sokkal kevésbé jelentős kinevezések, kitüntetések vagy jubileumok
esetén mindig gratuláltak az érintettnek.
Nem került szóba az sem a hangosfilmmel kapcsolatos megbeszéléseken,
bár minden résztvevő tudott róla, hogy Roboz a színház számára most még
veszélyesebb konkurensként feltűnő filmszakmában szerezte szórakoztató¬
ipari vezetői szakértelmét, s hogy szoros rokoni szálak kötik e szférához. Arra
sem utaltak a szórakoztatóiparban a külföldi befolyásszerzés visszaszorítását
célzó megbeszéléseken, hogy Roboz egy olyan színházat igazgat, melynek
amerikai tulajdonosa, Ben Blumenthal korábban Zukor Adolf egyik cégénél
dolgozott, ahol feladata épp az amerikai filmexport európai erősítése volt.
Roboz nemzetközi filmipari elithez való kapcsolódása tehát régi keletű volt,
intézményes formát azonban paradox módon pont a külföldi hangosfilmek
elleni színigazgatói lobbiharc idején nyert.
Az alábbiakban a Vígszínház OSZK SZT-ban őrzött iratanyagának 1930¬
ban keletkezett dokumentumaira támaszkodva arra kívánok rámutatni,
hogy Roboz sokkal konstruktívabban viszonyult a hangosfilmhez, mint azt
BSZSZ-elnökként tett megnyilvánulásai alapján feltételeznénk. Ottani kér¬
venyeiböl, tävirataiböl, memorandumaiböl, hozzäszöläsaiböl egy akormäny¬
zati tekintélyt tisztelő, hivatali utat betartó, rendkívül óvatos Roboz Imrét is¬
mertünk meg. A Vígszínház iratanyagából ezzel szemben egy villámgyorsan
reagáló kiváló szervező, egy a hangosfilmgyártásba a technológia ismerete
nélkül is belevágó, az amerikai filmipari elit köreiben otthonosan mozgó üz¬
letember képe bontakozik ki. Izgalmas ellentmondás, hogy a válságkezelés
két ennyire ellentétes stratégiáját volt képes párhuzamosan működtetni.
Roboz BSZSZ-en kívüli tevékenysége a vizsgált időszakban több párhuza¬
mos sínen futott. Egyfelől Jób Dániel művészeti igazgatóval állandó levél- és
táviratkapcsolatban döntött a vígszínházi ügyekről, kutatta, szervezte az új
darabokat. Hiszen, a pesti magánszínházak állandó darabszűkében szenved¬
tek. Vezérigazgatóként, az iratok tanúsága szerint, Roboznak rendszeresen
utalnia kellett nagyjából 15.000 pengőt (2500 dollárt) Ben Blumenthalnak
az USA-ba, vagy testvérének, Ikenak, aki a Színházüzem Részvénytársaság
igazgatósági tagja is volt. Ha nem tette, azonnal levelek vagy táviratok szólí¬
tották fel fizetésre. Ezekből kitűnően Ben Blumenthal továbbra is azt a pro¬
fitorientált üzleti színházi filozófiát vallotta, ami annyira felbőszítette a te¬
átrum társadalmi és művészi küldetését hangsúlyozó Nagy Lajost. Utóbbi
” „Az az érzésem, hogy Roboz Imrének a nagy Paramount-családba való belekapcsolódása, amely
család a filmvilágban legalább is olyan előkelő, mint a pénzvilagban a Rotschild-familia, rendki¬
vül nagy lehetőségeket és távlatokat nyit meg a magyar filmgyártás, a magyar irodalom és a magyar
színművészet előtt." Incze Sándor: A Projectographtól a Paramountig, Színházi Élet, 20. évfolyam,
1930/24. június 8. 34—35.