Oldal 196 [196]
OCR
Az , idegen nyelvű beszélőfilm" szerepe a pesti magánszínházak válságában e 195 eseménysor semmilyen reflexiót nem váltott ki a BSZSZ vezetőségéből." Holott ennél sokkal kevésbé jelentős kinevezések, kitüntetések vagy jubileumok esetén mindig gratuláltak az érintettnek. Nem került szóba az sem a hangosfilmmel kapcsolatos megbeszéléseken, bár minden résztvevő tudott róla, hogy Roboz a színház számára most még veszélyesebb konkurensként feltűnő filmszakmában szerezte szórakoztatóipari vezetői szakértelmét, s hogy szoros rokoni szálak kötik e szférához. Arra sem utaltak a szórakoztatóiparban a külföldi befolyásszerzés visszaszorítását célzó megbeszéléseken, hogy Roboz egy olyan színházat igazgat, melynek amerikai tulajdonosa, Ben Blumenthal korábban Zukor Adolf egyik cégénél dolgozott, ahol feladata épp az amerikai filmexport európai erősítése volt. Roboz nemzetközi filmipari elithez való kapcsolódása tehát régi keletű volt, intézményes formát azonban paradox módon pont a külföldi hangosfilmek elleni színigazgatói lobbiharc idején nyert. Az alábbiakban a Vígszínház OSZK SZT-ban őrzött iratanyagának 1930ban keletkezett dokumentumaira támaszkodva arra kívánok rámutatni, hogy Roboz sokkal konstruktívabban viszonyult a hangosfilmhez, mint azt BSZSZ-elnökként tett megnyilvánulásai alapján feltételeznénk. Ottani kérvenyeiböl, tävirataiböl, memorandumaiböl, hozzäszöläsaiböl egy akormänyzati tekintélyt tisztelő, hivatali utat betartó, rendkívül óvatos Roboz Imrét ismertünk meg. A Vígszínház iratanyagából ezzel szemben egy villámgyorsan reagáló kiváló szervező, egy a hangosfilmgyártásba a technológia ismerete nélkül is belevágó, az amerikai filmipari elit köreiben otthonosan mozgó üzletember képe bontakozik ki. Izgalmas ellentmondás, hogy a válságkezelés két ennyire ellentétes stratégiáját volt képes párhuzamosan működtetni. Roboz BSZSZ-en kívüli tevékenysége a vizsgált időszakban több párhuzamos sínen futott. Egyfelől Jób Dániel művészeti igazgatóval állandó levél- és táviratkapcsolatban döntött a vígszínházi ügyekről, kutatta, szervezte az új darabokat. Hiszen, a pesti magánszínházak állandó darabszűkében szenvedtek. Vezérigazgatóként, az iratok tanúsága szerint, Roboznak rendszeresen utalnia kellett nagyjából 15.000 pengőt (2500 dollárt) Ben Blumenthalnak az USA-ba, vagy testvérének, Ikenak, aki a Színházüzem Részvénytársaság igazgatósági tagja is volt. Ha nem tette, azonnal levelek vagy táviratok szólították fel fizetésre. Ezekből kitűnően Ben Blumenthal továbbra is azt a profitorientált üzleti színházi filozófiát vallotta, ami annyira felbőszítette a teátrum társadalmi és művészi küldetését hangsúlyozó Nagy Lajost. Utóbbi ” „Az az érzésem, hogy Roboz Imrének a nagy Paramount-családba való belekapcsolódása, amely család a filmvilágban legalább is olyan előkelő, mint a pénzvilagban a Rotschild-familia, rendkivül nagy lehetőségeket és távlatokat nyit meg a magyar filmgyártás, a magyar irodalom és a magyar színművészet előtt." Incze Sándor: A Projectographtól a Paramountig, Színházi Élet, 20. évfolyam, 1930/24. június 8. 34—35.
