Seite 194 [194]
Az , idegen nyelvű beszélőfilm" szerepe a pesti magánszínházak válságában e 193
kérnek segítséget, a nemzetiszínű lobogó kerül elő az idegeninvázió ellen, de
ugyanakkor már három színházban is hirdetnek a legközelebbi jövőre idegen
nyelvű vendégjátékokat."" A színigazgatók retorikájának ellentmondásaira
a hivatalos fórumokról érkező válaszokban sohasem, de a filmszakmai saj¬
tóban rámutatnak. Legvilágosabban A gép és a kisipar című cikk szerzője.
Márai Sándor a hangosfilmet csak tömegszórakoztató termék létrehozására
tartja alkalmasnak. Következésképp szerinte a színháznak nem ebben a szfé¬
rában kell versenyeznie vele. , Speciális színházat kell csinálni, megkeresni
a színpadon azokat a végleteket, finomságokat, hatáslehetőségeket, melyeket
élő ember adhat csak a nézőnek.""? Egyenesen üdvösnek tartja a hangosfilm
konkurenciáját, és nevetségesnek a színigazgatók kampányát, melyben ha¬
tósági eszközöket igénybe véve kívánnák rosszabb versenypozícióba hozni
üzleti vetélytársaikat.
, Érdekes különben, hogy a színigazgatók és színpadi szerzők a beszélőfilm¬
mel szemben elképzelnek másféle védekezést, hatóságit vagy hivatalost,
mint a maguké, a mesterségbeli, a szabad versenybeli védekezés lehetősége¬
it. Uraim! Hova jutnánk! El tudják képzelni, hogy az irodalom védelmezést
kérjen a varietékkel szemben, mert ott több ember adja ki a pénzét olcsó
szórakozásra, mint a künyvkereskedelemben nemes irodalomra?””*
A Márai által igényelt művészszínházi törekvés Pesten 1930-ban nem létezett,
csak egy-egy produkcióban valósult meg. Ennek okát Bárdos Artúr rendező,
színigazgató, BSZSZ-tag így fogalmazta meg: , sohasem akadt Budapesten
olyan nobilis, türelmes pénz, amely lehetővé tette volna egy homogén, egy¬
séges szándékú művészi színház kiépítését." Marai latleletét igazolja a gaz¬
daságtörténeti kutatás. Bakker az USA-ra vonatkozóan kimutatja: a mozi
azzal, hogy iparosította, automatizálta és standardizálta a szórakoztatást,
az élő szórakoztatás (színház, varieté, revü) olcsóbb és ezáltal elterjedtebb
helyettesítőjévé lépett elő. Míg a színházi szórakoztatás szolgáltatásként volt
jellemezhető, a film gazdaságosabban előállítható és forgalmazható termék."
A továbbiakban a korabeli filmes sajtóra támaszkodva azt vizsgálom, hogy
a hangosfilm megjelenése növelte-e a pesti mozilátogatók számát. Mennyiben
volt tehát reális a mozik vigalmi adó-terheinek növelésére felszólító BSZSZ¬
javaslat? A Magyar Mozi és Film 1930. februári számában jelenik meg a hír,
7 Uo.
7 Márai Sándor: A gép és a kisipar, Mozivilág, 19. évfolyam, 1930/41. 5.
73 Uo.
#4 Bardos Artúr: Játék a függöny mögött. Budapest, Dr. Vajna és Boor, 1942, 74.
7 — Vö. Bakker, Gerben: How Motion Pictures Industrialized Entertainment. http://eprints.lse.ac.uk/
27866/1/WP119.pdf (Utolsó letöltés: 2021. 03. 29.)