Oldal 194 [194]
OCR
Az , idegen nyelvű beszélőfilm" szerepe a pesti magánszínházak válságában e 193 kérnek segítséget, a nemzetiszínű lobogó kerül elő az idegeninvázió ellen, de ugyanakkor már három színházban is hirdetnek a legközelebbi jövőre idegen nyelvű vendégjátékokat."" A színigazgatók retorikájának ellentmondásaira a hivatalos fórumokról érkező válaszokban sohasem, de a filmszakmai sajtóban rámutatnak. Legvilágosabban A gép és a kisipar című cikk szerzője. Márai Sándor a hangosfilmet csak tömegszórakoztató termék létrehozására tartja alkalmasnak. Következésképp szerinte a színháznak nem ebben a szférában kell versenyeznie vele. , Speciális színházat kell csinálni, megkeresni a színpadon azokat a végleteket, finomságokat, hatáslehetőségeket, melyeket élő ember adhat csak a nézőnek.""? Egyenesen üdvösnek tartja a hangosfilm konkurenciáját, és nevetségesnek a színigazgatók kampányát, melyben hatósági eszközöket igénybe véve kívánnák rosszabb versenypozícióba hozni üzleti vetélytársaikat. , Érdekes különben, hogy a színigazgatók és színpadi szerzők a beszélőfilmmel szemben elképzelnek másféle védekezést, hatóságit vagy hivatalost, mint a maguké, a mesterségbeli, a szabad versenybeli védekezés lehetőségeit. Uraim! Hova jutnánk! El tudják képzelni, hogy az irodalom védelmezést kérjen a varietékkel szemben, mert ott több ember adja ki a pénzét olcsó szórakozásra, mint a künyvkereskedelemben nemes irodalomra?””* A Márai által igényelt művészszínházi törekvés Pesten 1930-ban nem létezett, csak egy-egy produkcióban valósult meg. Ennek okát Bárdos Artúr rendező, színigazgató, BSZSZ-tag így fogalmazta meg: , sohasem akadt Budapesten olyan nobilis, türelmes pénz, amely lehetővé tette volna egy homogén, egységes szándékú művészi színház kiépítését." Marai latleletét igazolja a gazdaságtörténeti kutatás. Bakker az USA-ra vonatkozóan kimutatja: a mozi azzal, hogy iparosította, automatizálta és standardizálta a szórakoztatást, az élő szórakoztatás (színház, varieté, revü) olcsóbb és ezáltal elterjedtebb helyettesítőjévé lépett elő. Míg a színházi szórakoztatás szolgáltatásként volt jellemezhető, a film gazdaságosabban előállítható és forgalmazható termék." A továbbiakban a korabeli filmes sajtóra támaszkodva azt vizsgálom, hogy a hangosfilm megjelenése növelte-e a pesti mozilátogatók számát. Mennyiben volt tehát reális a mozik vigalmi adó-terheinek növelésére felszólító BSZSZjavaslat? A Magyar Mozi és Film 1930. februári számában jelenik meg a hír, 7 Uo. 7 Márai Sándor: A gép és a kisipar, Mozivilág, 19. évfolyam, 1930/41. 5. 73 Uo. #4 Bardos Artúr: Játék a függöny mögött. Budapest, Dr. Vajna és Boor, 1942, 74. 7 — Vö. Bakker, Gerben: How Motion Pictures Industrialized Entertainment. http://eprints.lse.ac.uk/ 27866/1/WP119.pdf (Utolsó letöltés: 2021. 03. 29.)
