Oldal 193 [193]
192 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége
tenné a működést. Jellemző párhuzam ugyanakkor, hogy az állami színhá¬
zak válságos helyzetét Hevesi is a hangosfilm és a rádió minimális megadóz¬
tatásával vélné megoldhatónak. Konklúziója tehát megegyezik a magánszín¬
ház-igazgatókéval.
Párhuzamos szakmai beszédmódok
A BSZSZ külső és belső kommunikációjában a magánszínházak válságát
kizárólag pénzügyi okokkal (magas közterhek, hangosfilm konkurenciája)
magyarázta. Ugyanakkor a korabeli színészeti és filmes szakmai fórumok
a színházakban inkább vezetési, működési és művészeti válságot érzékeltek.
A Színészújságban Fóthy János, a Pesti Hírlap kritikusa Miért mennek tönkre
a pesti színházak? című cikkében a konfliktuskerülő öncenzúrát okolja: , Ná¬
lunk, ahol a bátrabb színpadi probléma már társadalmi veszedelem, ahol egy
nyersebb, életízűbb szóra már elsápad az igazgató: mit fog szólni az ügyeletes
rendőrtiszt, nálunk, ahol a frázishazafiság felhördül, mert a színpadon egy
magyar ember - mondjuk - lop."" Jób Dániel, a Vígszínház művészeti igaz¬
gatója is konstatálja e konformizmusból eredő korlátokat: , Múlt hónapban
Berlinben jártam és négy-öt olyan színdarabot láttam, ami mind lehetetlen
nálunk. [...] Láttam egy darabot, ami azzal kezdődik, hogy egy pap elárulja
a gyónási titkot. Már szó sem lehet róla." A darabválasztást és értelmezést
tehát a társadalmi problémák illúziótlanabb bemutatásától visszariadó óva¬
tosság jellemezte.
A Mozivilág is több olyan írást közöl, vagy vesz át 1930-ban, mely a szín¬
igazgatók felelősségét hangsúlyozza. A színházi válság és a hangosfilm című
cikk szerint a színigazgatók rossz üzleti politikával, a filmiparra jellemző
sztárrendszer átvételével akartak nagyobb haszonra szert tenni, lebontva
a társulatokat , mondvacsinált sztárokkal, puffogó reklámnagydobbal és már
a bemutatókon szétpukkanó szappanbuborék attrakciókkal próbálnak meg
pillanatnyi sikereket aratni."? A művészi célok feladása, , a rideg, de rosszul
kalkuláló üzleti szellem bosszulta meg tehát magát a színházainkon, melyek
az anyagi reménységek kedvéért felidéztek egy művészi válságot és most cso¬
dálkoznak, hogy ez maga után vonta az anyagi krízist is."" A névtelen szerző
jogosan ironizál a színigazgatók nemzeti kultúra védelmére hivatkozó vál¬
ságdiskurzusán: , Most aztán megint magasabb szempontokra hivatkozva
§ Féthy János: Lázadás a javítóintézetben. Miért mennek tönkre a pesti színházak?, Színészújság, 3.
évfolyam, 1929/6. 9.
Jób Dániel: A közönségről, Színészújság, 4. évfolyam, 1930/2. 9.
© N.N.: A színházi válság és a hangosfilm, Mozivilág, 18. évfolyam, 1930/40. 1.
7 Uo.