Oldal 169 [169]
168 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége
tudja a legjobban, hogy hol szorít a bocskor."" Szász szerint a kisüzemek
vezetői a nagy színházakénál időnként szociálisabb szemlélettel képviselik
munkavállalóik érdekeit. , Hiszen egyedül a kis Jókai Színház az, egész Ma¬
gyarországon, amely 12 havi megszakítás nélküli szerződést ad, s amely, kis
üzem volta dacára, 40 családot tart el egész évben."? Szász a gazdasági ér¬
dekvédelem szempontjából elsősorban azt nehezményezi, hogy a BSZSZ nem
képes betartatni a kollektív szerződés azon pontját, hogy a BSZINSZ tagjai
csak BSZSZ-tag színháznál játszhatnak. Szerinte a színházszerű vállalkozá¬
sok (Steinhardt, Bethlen-téri Színpad, Műszínkör, Feld Színház stb.) egész
sora van a színigazgatók kötelékén kívül és a , hajuk szála sem görbült meg,
sőt vígan játszanak ottan a Színészszövetség tagjai." Ez a szövetségen kívüli
szféra elsősorban a kisüzemek konkurenciája volt, és a BSZSZ nem bizonyult
hatékony érdekvédőnek a Jókai Színház szempontjából.
Szövetségek közötti konfliktusok
A feszültség a gazdasági válság időszakában nemcsak a BSZSZ-en belül,
hanem a BSZINSZ-szel való, korábban a felszínen kollegiális viszonyban is
érzékelhető volt. Bár a tárgyalásokat általában vezető Roboz Imre és dr. Mol¬
nár Dezső - mindketten a fővárosi üzleti elit képviselői - mindig komp¬
romisszumra törekedtek, az eszmecserék vagy levelek hangneme időnként
nemcsak tárgyalástechnikai okok miatt vált érdessé. Tőkeerőben, hatalmi
helyzetben, társadalmi kapcsolatokban a színigazgatók voltak erősebbek.
Ennek ellenére, a korábbi időszak tárgyalásain általában a színészek jelentek
meg számonkérő pozícióban. Hol az elmaradt gázsik kifizetését, hol a szo¬
ciális vívmányok betartását kérték számon igazgatóikon. 1932-ben azonban
a színigazgatók, Szász kritikáját utólag meghallgatva, kezdték keményen
számonkérni a BSZINSZ-en a kollektív megállapodás azon pontja betartá¬
sát, mely szerint a színészszövetség tagjai csak BSZSZ-ben tag színházakban
léphetnek fel. Ezzel a kampányszerű fellépéssel a szövetségen kívüli szóra¬
koztató vállalkozásokat akarták a BSZSZ-be való belépésre sarkallni. Ezáltal
tagdíjfizetővé, és a kollektív szerződésen alapuló magánszínházi szektor kö¬
zös döntéseinek kényszerű betartójává kívánták tenni őket. További cél volt,
hogy ezekre a vállalkozásokra is vonatkozzanak a BSZSZ-tagokra kötelező
közterhek, hogy a versenyfeltételek egyenlőek legyenek.
5 OSZK SZT Irattär BSZSZ iratai 215/2196.
” Uo.
3 Uo.