Page 121 [121]
OCR
120 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata A Roboz-Farley-levelezés Az 1932-ben jelentős pénzügyi veszteséget elszenvedő Paramount arra törekedett, hogy minden filmtémaként szóba jöhető külföldi színpadi újdonságról vagy potenciális filmsztárjelöltről gyors és részletes információt kapjon. Roboz Imre 1932-től vett részt e nemzetközi projektben. A German Paramountot irányító Ike Blumenthal hozta össze Frank Farleyvel (1890?-1951), aki 1929-től vezette a filmkonszern párizsi irodáját, mint chief literary material scout for the Production Department on the Continent of Paramount Pictures. Beosztásából következően más európai nagyvárosokban működő, a helyi kereskedelmi színházban befolyásos közvetítőkkel való kapcsolattartás is feladatai közé tartozott. Robozzal folytatott terjedelmes levelezésükből sem világos azonban, mi volt a Paramount célja a begyűjtött tömérdek információval. Hiszen, a konkurens amerikai filmvállalatokhoz képest, legalábbis a Robozzal való együttműködés révén, kevés darab filmjogát kötötték le. Pedig Roboznak minden pesti premierről be kellett számolnia, lehetőleg minél több bizalmas információt megosztva, és a stúdió által kidolgozott minta szerinti szinopszist is küldenie kellett Párizsba. Fizetését az amerikai filmstúdió egy New York-i számlára dollárban utalta. Ez az 1940-ig nyomon követhető levelezés, melyből mind a kereskedelmi színházi központokban, mind a közép-kelet-európai periférián működő partner reakciói kiolvashatók, kiváló forrás a Paramountban és a Vígszínházban honos darab-, illetve sztorikereskedelmi módszerek összevetésére. A kulturális transzferek működéséről szóló tudásunk annak révén is bővül, hogy a levelezés hangneme többször is változik. Az információk eltérő értelmezésének egyik oka, hogy míg Roboz a pesti színházi világ minden szegmensét gyakorlati tapasztalatok alapján, bennfentes döntéshozóként ismeri, addig a Párizsban, majd Londonban élő Farley inkább csak továbbítja a Paramount New York-i és hollywoodi irodáinak - számára sem mindig világos - kívánságait. Annak is tanúi leszünk, hogy egy színházi termék, amint eltérő kulturális kontextusba kerül a célkultúrában, esetünkben az amerikai hangosfilmgyártásban, mennyire más értelmezést és értékelést kaphat, mint a forráskultúrában. A Farleynek küldött szinopszisok első oldala tartalmazta az előadás adatait és Roboz sommás véleményét. De ezen szerepelt a műfaj, a tervezett bemutató helye, ideje is. A Vígszínház vezérigazgatója általában itt jelezte a darab hangosfilmre adaptálhatóságnak esélyét (picture value), és itt jellemezte a szerző, illetve a szóban forgó színház aktuális bérlőjének jelenlegi pesti pozícióját, de utalt arra is, ha a darab kifejezetten egy színésznő vagy színész számára készült (vehicle). A kommentár a helyszínek és a szereplők számának megadásával zárult. Ezután következett egy hét-tíz oldalas rész
