OCR
114 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata A Vígszínház nemzetközi kapcsolatrendszere Az intézményi levelezést tekintve, a Vígszínházzal nemzetközi ügyekben kapcsolatban álló magyar és külföldi partnereket informálisakra és üzletiekre lehet osztani. (Bár a kereskedelmi színház szférájában az informális kapcsolat is rendre üzleti vonatkozásokat rejt.) Hivatalos udvariassággal kezelte a Vígszínház vezetősége a hazai színpadi kiadókat (Bárd Ferenc és fia, Révész Ferenc). A külföldi magyar kapcsolatok esetében gyakran többféle hangnem keveredik. Marton György bécsi kiadótulajdonosnak Roboz és Jób baráti hangnemben ír, de a színház és a kiadó között hivatalos hangú német nyelvű üzleti levelezés folyik. Ugyanez a kettősség figyelhető meg Bányai Sándor párizsi darabügynök esetében. Ő a vele , egyenrangú" Komor Gyula dramaturggal baráti nyíltsággal, míg a színház vezetőivel formális udvariassággal kommunikál. A külföldön élő magyar színpadi szerzőkkel (Herczeg Géza, Fodor László) és a kezdetben Kolozsváron működő Hunyadi Sándorral való levelezésre is az informális hangnem jellemző. A külföldi kiadók (Verlag Max Pfeffer, Fischerverlag, Gustav Kiepenheuer Verlag) Vígszínházzal folytatott tetemes mennyiségű levelezése jellemzően rövid ajánlatokból és mellékelt darabszövegekből áll. A válaszok pedig tőmondatokban indokolt elfogadások vagy elutasítások. A vendégjátékokat szervező külföldi ügynökökkel (Robert Blum, J. Borkon, dr. Adalbert Patek, Norbert Salter, Paul Winkler, Oskar Forray, dr. Artur Hohenberg) folytatott levelezés hangneme ugyancsak célratörően személytelen. E nemzetközi kapcsolatháló működését az 1931. július-augusztusban elrendelt bankzárlat - a külföldi kifizetések 1931. decemberi megtiltása — nehezítette leginkább. Ez mind a külföldi vendégjátékok fogadását, mind az importdarabok előadási jogának külföldi kiadóktól való megvásárlását, mind az előadások után járó tantiemek kifizetését gátolta. Egy külföldi darab lekötéséről hamar kellett dönteni. Ha az ügynökség által ajánlatként elküldött, vagy a színház által kért mű nem tűnt megfelelőnek, akkor a szövegkönyvet illett gyorsan visszaküldeni. Szorító volt a konkurencia is, hiszen, ha a sikert ígérő külföldi darabot másik pesti színház kötötte le, az közönséget vonhatott el a Vígtől. A belső és külső dramaturgok véleménye után gyakran megvárták a külföldi premiert, és csak annak kritikái után döntöttek a pesti bemutatásról. Elsősorban párizsi, berlini és bécsi premierekkel foglalkoztak, London és New York bemutatói ritkán kerültek szóba. Varsó, Moszkva, a közép- vagy kelet-európai régió színházi sikerei soha. A kiépült kapcsolatháló ellenére a vígszínházi , háziszerzők" darabjainak exportja az 1930-as években elmaradt az első világháború előtti időszakétól. A továbbiakban azt vizsgálom, hogy Roboz Imre miként reagált a külföldi színházak részéről tapasztalható, a gazdasági válság hatásának is betudható