Oldal 111 [111]
OCR
110 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata színház esetében azért is releváns, mert a pesti magánszínházak közül csak ennek volt külföldi tulajdonosa. Ben Blumenthal (1883-1967) 1920-ban a színházépületet, majd az üzemeltetés jogát is megvásárolta. Blumenthal több európai színház tulajdonosa, a New York-i székhelyű United Play Corporation tröszt elnöke volt. Mint erről meglehetős önbizalommal nyilatkozott is, egyike volt azon keveseknek, akik a Nagy Háború után fantáziát láttak a központi hatalmak , szellemi értékeivel?" való kereskedelemben." Blumenthal részt vett az 1921 áprilisában megalakult European Film Alliance (EFA) létrehozásában. Ezt a Zukor Adolf vezette Famous Players Lasky és az UFA volt munkatársai alapították." A Vígszínház irányításába szintén belefolyó testvére, Ike Blumenthal pedig 1925-től képviselte a Paramountot a Parufamet német-amerikai filmterjesztési vállalat igazgatótanácsában.? Bár a Vígszínház megvásárlásának indítékai máig többféle magyarázattal bírnak, a színház mérete, reprezentatív jellege, valamint , háziszerzőinek" nemzetközi piacképessége bizonyára az okok között volt. Blumenthal a kereskedelmi szinhazi vilagelitbe emelést ígérte: , Anyagi lehetőségeinknek nincsen szigorú korlátja, egy magyar darabot úgy tudunk elindítani a világ színpadai számára a Vígszínházból, hogy a magyar színműírás egy erős lökéssel juthat még magasabbra." Az őt külföldiként és zsidóként érő folyamatos politikai és sajtótámadások" következtében azonban Blumenthal lemondott az amerikai mintájú, a Vígszínházra alapozott színház-mozi hálózat, egy magyarországi ,,Blumenthal-konszern” letrehozäsäröl. 1926-ban a Vígszínház bérleti jogát is átadta Roboz Imrének. De továbbra is az épület tulajdonosa maradt, és a ©» „En, az elöreläto, gondos kereskedő törekvésével a központi hatalmak szellemi értékeit akartam Amerikában gyümölcsöztetni, úgy, hogy mindkét fél egyformán jól járjon. Hittem ennek a kultúrának a mélységében és értékében, és hogy hitem mennyire jogos és mennyire alapos volt, talán ebben a pillanatban nem kell egyébre rámutatnom, hogy az amerikai színigazgatók legnagyobb reménysége ma a magyar irodalmi termés. A fegyverszünet után azonnal átjöttem Európába, ahol a központi hatalmak kitűnő íróinak és zeneszerzőinek mintegy hetven százalékával kötöttem olyan szerződéseket, amelyek rendelkezési jogot biztosítnak számomra műveiknek Amerikában való értékesítésére, és amely szerződések legnagyobb mértékben biztosítják megbízóim érdekeit is." F. I.: Vallomások. Ben Blumenthal, Magyarország, XXXI. évfolyam, 46. szám, 1924. február 24. vasárnap. 6. 4 Horak, Jan-Christopher: Rin-Tin-Tin in Berlin or American Cinema in Weimar, Film History, Volume 5, 1993/1., 53. 2 Uo. 58. » N.N.: Blumenthal. in Incze Sändor (szerk.) A Szinhäzi Elet &vkönyve. Müveszeti Almanach. Budapest, Barta L. Ny., 1922. 146. “ ,Még egy mondata fogott meg csupán a nagy Bennek és ez a következő: a lelkek pacifizmusära van szükség. E mondás sem eredeti, hiszen Klein Ármintól kezdve egészen Purjesz Lajosig ugyanezt mondotta és vallotta az egész szíriai front anno 1918. A lelkek pacifizmusának nevében és jegyében züllesztették odáig Magyarországot, hogy a galíciai amerikánus birtokba tudta venni a dollár nagy vásárló erején keresztül a magyar főváros két színházát, ezzel színházi kultúránk irányítását." N. N.: Pesti jogrend, Szózat, VI. évfolyam, 46. szám, 1924. február 24. vasárnap. 10.
