Oldal 111 [111]
110 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
színház esetében azért is releváns, mert a pesti magánszínházak közül csak
ennek volt külföldi tulajdonosa. Ben Blumenthal (1883-1967) 1920-ban a
színházépületet, majd az üzemeltetés jogát is megvásárolta. Blumenthal több
európai színház tulajdonosa, a New York-i székhelyű United Play Corpora¬
tion tröszt elnöke volt. Mint erről meglehetős önbizalommal nyilatkozott
is, egyike volt azon keveseknek, akik a Nagy Háború után fantáziát láttak a
központi hatalmak , szellemi értékeivel?" való kereskedelemben." Blument¬
hal részt vett az 1921 áprilisában megalakult European Film Alliance (EFA)
létrehozásában. Ezt a Zukor Adolf vezette Famous Players Lasky és az UFA
volt munkatársai alapították." A Vígszínház irányításába szintén belefolyó
testvére, Ike Blumenthal pedig 1925-től képviselte a Paramountot a Paru¬
famet német-amerikai filmterjesztési vállalat igazgatótanácsában.? Bár a
Vígszínház megvásárlásának indítékai máig többféle magyarázattal bírnak,
a színház mérete, reprezentatív jellege, valamint , háziszerzőinek" nemzet¬
közi piacképessége bizonyára az okok között volt. Blumenthal a kereskedelmi
szinhazi vilagelitbe emelést ígérte: , Anyagi lehetőségeinknek nincsen szigo¬
rú korlátja, egy magyar darabot úgy tudunk elindítani a világ színpadai szá¬
mára a Vígszínházból, hogy a magyar színműírás egy erős lökéssel juthat
még magasabbra."
Az őt külföldiként és zsidóként érő folyamatos politikai és sajtótámadá¬
sok" következtében azonban Blumenthal lemondott az amerikai mintájú,
a Vígszínházra alapozott színház-mozi hálózat, egy magyarországi ,,Blu¬
menthal-konszern” letrehozäsäröl. 1926-ban a Vígszínház bérleti jogát is
átadta Roboz Imrének. De továbbra is az épület tulajdonosa maradt, és a
©» „En, az elöreläto, gondos kereskedő törekvésével a központi hatalmak szellemi értékeit akartam
Amerikában gyümölcsöztetni, úgy, hogy mindkét fél egyformán jól járjon. Hittem ennek a kultúrá¬
nak a mélységében és értékében, és hogy hitem mennyire jogos és mennyire alapos volt, talán ebben
a pillanatban nem kell egyébre rámutatnom, hogy az amerikai színigazgatók legnagyobb reménysé¬
ge ma a magyar irodalmi termés. A fegyverszünet után azonnal átjöttem Európába, ahol a központi
hatalmak kitűnő íróinak és zeneszerzőinek mintegy hetven százalékával kötöttem olyan szerződése¬
ket, amelyek rendelkezési jogot biztosítnak számomra műveiknek Amerikában való értékesítésére,
és amely szerződések legnagyobb mértékben biztosítják megbízóim érdekeit is." F. I.: Vallomások.
Ben Blumenthal, Magyarország, XXXI. évfolyam, 46. szám, 1924. február 24. vasárnap. 6.
4 Horak, Jan-Christopher: Rin-Tin-Tin in Berlin or American Cinema in Weimar, Film History, Vo¬
lume 5, 1993/1., 53.
2 Uo. 58.
» N.N.: Blumenthal. in Incze Sändor (szerk.) A Szinhäzi Elet &vkönyve. Müveszeti Almanach. Buda¬
pest, Barta L. Ny., 1922. 146.
“ ,Még egy mondata fogott meg csupán a nagy Bennek és ez a következő: a lelkek pacifizmusära van
szükség. E mondás sem eredeti, hiszen Klein Ármintól kezdve egészen Purjesz Lajosig ugyanezt
mondotta és vallotta az egész szíriai front anno 1918. A lelkek pacifizmusának nevében és jegyében
züllesztették odáig Magyarországot, hogy a galíciai amerikánus birtokba tudta venni a dollár nagy
vásárló erején keresztül a magyar főváros két színházát, ezzel színházi kultúránk irányítását." N. N.:
Pesti jogrend, Szózat, VI. évfolyam, 46. szám, 1924. február 24. vasárnap. 10.