Seite 105 [105]
104 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
és nem kapható francia parfümmel illatosítva jelentek meg a próbákon, sok¬
szor, mint királynők, kísérettel, azaz sofőr vezette autó hozta őket."
Megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy a kortárs nyugati repertoár átvé¬
telének gyakorlata, a vígszínházi szerzők darabjainak polgári jellege mellett
talán épp a színésznő-politikában is tetten érhető gazdasági és társadalmi
elit-barát attitűd volt az oka, hogy a színházak államosítása után a Vígszín¬
házat a pártállami kulturális politika megszüntette. A pesti színházak pro¬
filírozása során úgy vélték kívánatosnak, hogy e teátrum szelleme (kínálata
és közönsége) ne létezzen tovább. A háborús károk után újjáépülő épület¬
ben 1951-ben megnyíló Magyar Néphadsereg Színháza neve és funkciója is
e szimbolikus szakítás szándékát kommunikálta. Mint ahogy annak kudar¬
cát üzeni majd két bombasiker: a vígszínházi szellemet képviselő Heltai Jenő
A néma leventéjének 1955. szeptemberi, majd Molnár Ferenc A hattyújának
1957. márciusi bemutatója. (E darabok a diktatúra időleges gyengülésének
időszakaiban, mondhatni taktikai okokból kerülhettek színre.) A főszere¬
pekben Ruttkai Éva vette át a vígszínházi sztárszínésznők stafétabotját. S bár
Magyar Bálint, a színház 1955-1958 közötti igazgatója, A hattyú bemutatója¬
kor a Magyar Néphadsereg Színházában már megünnepeltette a Vígszínház
hatvan éves jubileumát, az egykor legjelentősebb pesti magánszínház csak
1960-ban vehette fel újra a Vígszínház nevet.
39 Perczel, 2000, 50.