Seite 103 [103]
102 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
szekrényében rejtőzött.) Németh Antal - a pesti magánszínházi szférát és
a Budapesti Színigazgatók Szövetsége addigi diktáló pozícióját megrenge¬
tö - gesztusänak egyik hatása az lett Schöpflin Aladár szerint, hogy „a ma¬
gánszínházak ráeszméltek, hogy a színész mégiscsak fontos a színházban."
A kereskedelmi színházakra jellemző rugalmas alkalmazkodást mutatja,
hogy a Vígszínház az 1935-ös átszerződési hullám után azonnal megeme¬
li Ladomerszky Margit addigi havi 272 pengős fizetését havi 400 pengőre.
A Nemzeti Színházi sokkhatása volt az is, hogy ezt követően minden szí¬
nésznőt jó előre, még az évad vége előtt írásban értesítettek arról, hogy: , van
szerencsénk [...] az opciót ezennel gyakorolni és szerződésünket meghosz¬
szabbítottnak kijelenteni."? A Nemzeti magánszínházi művészekkel való fel¬
frissítése tehát áttételesen és némileg növelte a magánszínházi színészek és
színésznők létbiztonságát.
A színésznők igényei, feltételei
Egyes színésznők azonban nem hatódtak meg attól, hogy kiszolgáltatott¬
ságuk valamelyest csökkent. Bulla Elma, egykori Reinhardt-színésznő elvi
okokból tiltakozott a színház opciós joga ellen, makacsul és eredményesen.
A vígszínházi színésznői hierarchiában elfoglalt helyét mutatja, hogy vele
a vezérigazgató levelez, igen tiszteletteljes hangon. Bulla előadásonkénti 200
pengős, igen magas fellépti díjas szerződését, amit 1936. március 1-én kötött,
az alábbi pontra hivatkozva kívánta felmondani: , Az igazgatóságnak joga
van ezt a szerződést az új évad kezdete előtt, legkésőbb 1938. április 1-ig egy
további évadra meghosszabbítottnak kijelenteni. Az így meghosszabbított
szerződés joghatályát szerződött tag már most kifejezetten elismeri." Roboz
levelében így érvel: , Ami viszont a 21/b. pontra /opció/ vonatkozó megjegy¬
zését illeti, nagyon kérem, hogy annak hatálytalanítására irányuló kérését
ejtse el. Ez nálunk elvi kérdés volt eddig és éppen a harmonikus együttmű¬
ködés és barátság érdekében szeretném, ha nem kívánna ezen változtatni."
A Vígszínház nem akar több olyan meglepetést, mint az 1935-ös átszerződé¬
si hullám. Bulla azonban válaszában leszögezi: , Nem áll módomban a kért
opciót megadni. [...] Ez azonban nem jelenti azt, amennyiben az 1937-1938
évadban az általam remélt közös megelégedéssel tudunk együtt dolgozni,
jo Taylor, John Russel: Roboz: a Painter’s Paradox. Lords Wood, David Messum Fine Art, 2005, 15.
"s Pukanszkyné Kadar Jolan: A Nemzeti Szinhdz szdzéves torténete. Budapest, Magyar Torténelmi
Társulat, 1940, 504.
3 Uo.
3 OSZKSZT Vígszínház iratai Irattár 374.
34 Uo.