Oldal 101 [101]
OCR
100 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata Név 1930 | 1931 | 1932 | 1933 | 1934 | 1935 | 1936 | 1937 | 1938 | 1939 Makay Margit | 100 100 Mezey Maria 70 35 | 80- 100 100 Sitkey Irén 10 10 Murati Lili Sulyok Maria 20 Szemlér 8 8 Maria Tolnay Klári 70 Titkos Ilona | 240 Vágóné 20 Margit A legalacsonyabb gázsi az általam vizsgált szerződések közül Szemlér Máriáé volt, fellépésenként 8 pengővel. Jellemzőbb azonban, hogy népszerű vendégművészek szerződtek fellépti díjasként egy-egy szerepre. Fellépti díjuk az 1930 előtt gyakori esti több száz pengő után 1931-től hivatalosan esti 160 pengő lehetett maximálisan. Ezt a redukciót a Budapesti Színigazgatók Szövetsége 1931. április 9-i értekezletén döntötték el. Roboz arra hivatkozva ajánlotta a megegyezést, hogy , a jövő szezon legalább 20 százalékkal roszszabb lesz." A nyolc tagszínház által aláírt megállapodás szerint: , Alulírottak vállalataik és saját maguk érdekében szükségesnek tartják bizonyos mértékig a saját actiószabadságnak korlátozását. 1931. szeptember 1-től kötelezik magukat, hogy nem kötnek szerződést, amely nagyobb díjazást biztosít, mint művésznőnek 160 pengőt, művésznek pedig 100 illetve 120 pengőt fellépésenként. Ezen díjazás is évadonként legfeljebb 200 fellépésre biztosítható." Bár az 1930-as években a női egyenjogúság messze nem volt teljes, de azt senki nem kérdőjelezte meg, hogy a színésznők gázsimaximuma a pesti magánszínházi szektorban magasabb volt a férfiszínészekénél. A kereskedelmi színházi logika szerint a nézővonzó potenciál fordítódott le összegekre. Honthy Hanna 1931. május 3-i szerződése arra példa, hogy a színház trükközött a gázsimaximummal. Honthyval kötöttek egy hivatalos szerződést a Budapesti #4 OSZK SZT BSZSZ iratai 215/2178. 35 Uo.
