Seite 95 [95]
94 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
égisze alatt működő Apolló-Kabarét igazgatta. A színésznők kiválasztása
és képzése, a játékstílus kialakítása terén Jób Dániel művészeti igazgató volt
meghatározó. A Vígszínház állami támogatás nélkül működő magánszínház
volt, mely profitorientált üzleti színházi filozófiát követett. Hatékonyan mű¬
ködő darabelőkészítő és személyzeti politikájának, amerikai tulajdonosa tő¬
keerejének, kiterjedt nemzetközi színházi és filmipari kapcsolatrendszerének
köszönhetően a színház az 1930-as években azonos művészeti és adminiszt¬
ratív irányítás alatt működött. Eközben más pesti magánszínházak időnként
bezártak, mert bérlőik vagy tulajdonosaik fizetésképtelenné váltak. Ott a ve¬
zetőség gyakran évente változott.
1930-1938 között a vígszínházi színészszerződéseket is a Budapesti Szín¬
igazgatók Szövetsége blankettáján kötötték. A többoldalas, mindkét aláíró
félre elvileg kötelező szabályozást a Budapesti Színészek Szövetsége vezető¬
ségével folytatott évadvégi tárgyalásokon rögzítették. Volt azonban a szerző¬
désnek néhány pontja, pl. a gázsi összege és néhány egyéb kikötés, ahol Ro¬
boz Imre, majd a Vígszínház Bérlő R. T. és az adott színésznő megállapodása
volt irányadó. Ezekre érdemes figyelni. Ilyen például a szerződő felek egymás
iránti bizalmatlanságát jelző kötbér összege, melynek nagysága a színésznő
színház számára képviselt értékét jelezte. A kötbért szerződésszegés esetén
kellett volna fizetni. A vígszínházi szerződésekbe kötelezően beiktatott op¬
ció a színháznak azt a jogát jelentette, amellyel az aktuális szerződés idő¬
tartamán túl is igényt tarthatott a színésznőre. Ez előnytelen volt a külföldi
szereplésben, filmszerepben reménykedők számára. Ráadásul a színház jel¬
lemzően igen későn, az évad végén értesítette csak a tagot arról, hogy élni
kíván-e a szerződtetési opcióval. Növelve a színésznők amúgy is nagy létbi¬
zonytalanságát és kiszolgáltatottságát.
A Táblázat 10-ből látható, hogy az 1930-as években sok színésznő játszott
csupán egy - Bán Margit, Beleznay Margit, Berend Erzsébet, Dán Etelka,
Gombaszögi Irén, Hámory Margit, Inkey Margit, Kormos Márta, Lázár Má¬
ria, Mezey Mária, Péczely Mária, Pillér Vera, Simon Gabriella, Vadas Erzsé¬
bet, Zombory Mercedes, Gombaszögi Ella, Bajor Gizi, Bársony Rózsi, Dayka
Margit, Gaál Franciska - illetve két évadon - Eszterházy Ilona, Gazsi Maris¬
ka, Kende Paula, Komár Júlia, Kürthy Sári, Ölvedy Zsófi, Simon Gizi, Vargha
Anna, Vágóné Margit, Váry Gyöngyi, Fedák Sári, Perczel Zita, Titkos Ilona
- át a Vígszínházban. Ha a kevésbé, illetve a nagyon is jól ismert nevekből
kirajzolódó két csoportot törekszem jellemezni, az alábbi okok valószínűsít¬
hetők. Láthatólag sok, jellemzően fiatal kezdőt kipróbáltak alacsony díjazás¬
sal, kis szerepekben, és ha nem váltak be, nem kaptak lehetőséget a követke¬
ző évadra. A másik csoport, a befutott színésznőké, akiket egy-egy szerepre,
fellépti díjasként szerződtettek. S ha nem illettek a Vígszínház stílusába vagy
elmaradt a produkció sikere, a kapcsolat megszakadt.