Oldal 86 [86]
A darabhiány problémájának kezelése a Vígszínházban... + 85
Külföldi darabok lekötése
A Vígszínházban 1930-ban az 5 magyar, felnőtteknek szóló darab mellett 6,
míg 1931-ben a 7 hazai újdonság mellett 8 külföldi szerző tollából származó
művet mutattak be. Ezek nyelvi, kulturális megoszlása (6 angol, 4 francia,
3 német) a kozmopolita színházi centrumokhoz való igazodás szándékát
jelzi. Ez interkulturális problémákat is felvet, hiszen ahogy Pavis Színház a
kultúrák határán című munkájában leszögezi: a fordításból eredő dilemmák
a szinkron jelentésteremtő eszközök sokaságával ható színházban nem kor¬
látozódnak a nyelvi szintre." A színpadon két kultúra kommunikál és/vagy
konfrontálódik egymással a színész testén, valamint a saját kulturális ha¬
gyomány által kondicionált befogadáson keresztül. Egy előadásszöveg tehát
egyszerre része a forrás- és a befogadó kultúrának, melyek között elengedhe¬
tetlen egyfajta mediáció. A fordítás a színházban olyan hermeneutikai aktus,
mely a forrás-kultúra szövegének a befogadó kultúra általi interpretációját,
a forrásszövegnek a befogadó nyelv és kultúra felé közelítését is jelenti.
A fenti értelemben elsősorban a rendezőre háruló , fordítás" kihívásai mel¬
lett a külföldi darabok színrevitelét a nemzetközi darabkereskedelem tech¬
nikai és pénzügyi eljárásai is meghatározták. A szövegkönyvek érkezhettek
ajánlatként külföldi ügynökségektől vagy kiadóktól. A darabok lekötéséről
gyorsan kellett dönteni, mert a sokszorosítás problémái miatt a német, fran¬
cia vagy angol nyelvű szövegpéldányok visszaküldését a kiadó rendszerint
sürgette. A színház külső és belső dramaturgjai tehát több nyelven is kom¬
petensek voltak az esztétikai és teátrális érték, de elsősorban a színházhoz
kapcsolódó befogadói elvárásokkal való összeegyeztethetőség gyors megíté¬
lésében. Szorító volt a konkurencia is, hiszen, ha a pesti sikert ígérő darabot
másik fővárosi színház kötötte le, az közönséget vonhatott el a Vígszínháztól.
Ugyanakkor a színház alkalmazott egy plusz biztonsági szűrőt is. Gyakran
megvárta a párizsi, londoni, bécsi vagy berlini bemutatót, és csak a premier¬
kritikák elolvasása után határozott a darab lekötéséről. (Ezt a kiadók által fel¬
kínált opciós jog révén tehette.) Ez a gyakorlat is arra utal, hogy a Vígszínház
elsősorban a kortárs nagyvárosi kereskedelmi színházi sikermodellt kívánta
követni.
Eközben a színpadi ügynökségeknek és kiadóknak az volt az üzleti érde¬
ke, hogy az általuk kezelt darabokat minél előbb, minél több régióban, mi¬
nél több színház lekösse. Emiatt érzékelhető a színház és az ügynökségek
levelezésében - a felszínen kollegiális tónus hátterében - némi feszültség is.
A külföldi darabügynökségek szempontjából a Vígszínház bejáratott, fize¬
3 Pavis, Patrice: Vers une spécificité de la traduction théatrale: La traduction intergestuelle et inter¬
culturelle, in Pavis, Patrice: Le theätre au croisement des cultures. Paris, José Corti, 1990, 141.