Page 83 [83]
82 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
bérelte ki Heltai Jenővel és dr. Bródy Pállal 1929-ben a Belvárosi Színházat.
Direktorként azonban gyorsan le kellett számolnia azzal az illúzióval, hogy
elegendő színpadképes kortárs magyar darab áll rendelkezésre. , Darabolva¬
sások. Heltai szerint egyik darab sincs készen. Ő azt hiszi, hogy a szórenden
múlik az előadás sikere. Bizonytalanság: mit játsszunk? Egyszerre nincs mit
előadni. Nincsenek színészeink. Kínos hét.?A darabhiány tehát nem csak
esztétikai, hanem strukturális és pénzügyi probléma is volt. A kiküszöbö¬
lésére alkalmazott eljárások közül most a Vígszínház gyakorlatát vizsgálom
mikrotörténeti közelítéssel. Forrásom a teátrumnak az Országos Széchényi
Könyvtár Színháztörténeti Tára kézirattárában őrzött anyagából az 1930-ra
vonatkozó levelezés.
Egy minden premierjével a bukás pénzügyi kockázatát viselő magánszín¬
háznak több olyan bemutatásra előkészített darabra volt szüksége, melynek
előadási jogát már lekötötte. Mielőtt a tulajdonképpeni színre állítás megkez¬
dődött, magyar darab esetében el kellett végezni a dramaturgiai előmunká¬
latokat, külföldi daraboknál pedig a fordítást, és a helyi befogadói közeghez
való igazítást. A Vígszínházban e tevékenységek 1930-ban intenzíven, terv¬
szerűen, a kozmopolita színházi centrumokhoz kapcsolódó nemzetközi há¬
lózatba illeszkedve folytak, Roboz Imre vezérigazgató, Jób Dániel rendező,
művészeti igazgató és Komor Gyula dramaturg koordinálásával. A levele¬
zésből érzékelhető a színházi hierarchia-piramis. A gazdasági elithez tartozó
Robozhoz Jób baráti szolgálatkészséggel viszonyult, míg Komor Gyula tisz¬
teletteljes udvariassággal fogalmazta meg mondandóját az egyes darabokkal
kapcsolatban.
A hazai szerzők kezelése
A Vígszínház vezetői folyamatosan egyeztettek a hazai és az ún. háziszer¬
zőkkel készülő darabjaikról. A kiválasztás fontos szempontja volt a téma
vagy egy szerző újdonsága. Erre utal Jób 1930. július 3-i Roboznak küldött
levele," melyben egy novellista színpadi szerzővé csábításának ötletét veti fel:
„Ama bizonyos Nyugat-beli novella írója Emődi Nagy Lajos. Ma felelt. Kide¬
rült róla, hogy református lelkész, megszállt területen, Jugoszláviában. Van
darabja, el fogja küldeni." A darabokat a feltételezett befogadói igényekhez
Lengyel Menyhért: Életem könyve. Budapest, Gondolat, 1987, 222.
; "A témáról lásd: Fürstner, Gabriella: A Vígszínház háziszerzői. Bölcsészdoktori disszertáció, 1985.
kézirat (OSZK SZT)
: "A továbbiakban az idézett levelek évszámát csak akkor jelölöm, ha nem 1930-ban íródtak.
5 ". OSZK SZT Irattár Vígszínház iratai 374 (A továbbiakban minden, a Vígszínház anyagából idézett
szövegre ez a jelzet vonatkozik, mert az anyag csak kronológiailag rendezett.)