Seite 76 [76]
OCR
Transznacionális hatások a Fővárosi Operettszínház korai korszakában... e 75 tóját pedig az aktuális közhangulatra mindig jól ráérző Szilágyi László írta. Ugyanabban az évben került színre Kálmán Imre máig élvezetes Csikágói hercegnője. 1931-ben mutatták be a kevésbé maradandó, de szintén az amerikai tematika iránti közönségérdeklődést jelző Hajrá Hollywoodot, melynek szövegét Ternay István és Ménessy Tibor írta, zenéjét Garay Imre szerezte. Az amerikai bérlő távozása után bekövetkező pesti amerikai zenés színházi import-dömping okai további vizsgálatot igényelnek. Ugyanakkor, ha az amerikai-magyar transzkulturális közeledés eredményét a célkultúra felől vizsgáljuk, megállapítható, hogy a két világháború között Pesten, az erősödő amerikai hatás ellenére, a legsikeresebb operettformula - üzleti és kulturális emlékezeti szempontból egyaránt - a helyi kulturális kódokat újrahasznosító, önreflexiós előadástípus maradt. A Fővárosi Operettszínház Blumenthalkorszakában ezzel szemben egy látványra, vizuális modernitásra és multikulturális utalásokra épülő zenés színházi formát igyekezett meghonosítani egy etnikailag és nyelvileg az amerikainál sokkal homogénebb közegben. Az első igazán sikeres musicalelőadások Pesten az 1960-as években kerültek színre: a My Fair Lady 1966-ban, a West Side Story 1969-ben. Érdemes utalni arra is, hogy a Fővárosi Operettszínház alapításakor hangoztatott operett-orfeum presztízsharc mennyire másként működött, illetve mennyire nem tükröződött azokban a feltűnően sikeres produkciókban, melyekben a Fővárosi Operettszínház saját, illetve épülete múltját idézte, értelmezte. Eme önreflexiós darabokban az orfeum az operettszínház nosztalgikusan szemlélt elődjeként jelent meg. Ezek a produkciók gyakran díszletükkel és szüzséjükkel is expliciten utaltak az épületben korábban üzemelő Somossy, illetve Fővárosi Orfeumra. 1932-ben, a gazdasági válság idején bemutatott Régi Orfeumban Gyarmathy B. Miklós díszlete színpadra idézte a Fővárosi Orfeum bejáratát, színpadát, szeparéját. Az 1954 novemberében színre kerülő Békeffy-Kellér-féle Csárdáskirálynő átiratának első felvonásában Fülöp Zoltán díszlete a Somossy Orfeum belső terére reflektált. Az 1958-ban bemutatott Három tavaszban, mely tulajdonképpen a Régi Orfeum Kellér Dezső által , korszerűsített" átirata volt, Varga Mátyás idézte színpadra a Fővárosi Orfeum bejáratát, szeparéját. Mindhárom, a térrel előhívott idő emlékezeti potenciálját aktivizáló produkcióban más volt a látvány intertextuális üzenete. A Régi Orfeumot belengő nosztalgia, irónia a válságoktól sújtott bulvárszínházi mező kulturális emlékezetének megteremtését, identitásának erősítését célozta. Az 1954-es, átpolitizált Csárdáskirálynő és a Nagy Imre kivégzése után fél évvel színpadra kerülő Három tavasz pedig a szocialista realista operett és a pesti operetthagyomány közötti szimbolikus küzdelem egy-egy állomása volt.
