Seite 76 [76]
Transznacionális hatások a Fővárosi Operettszínház korai korszakában... e 75
tóját pedig az aktuális közhangulatra mindig jól ráérző Szilágyi László írta.
Ugyanabban az évben került színre Kálmán Imre máig élvezetes Csikágói
hercegnője. 1931-ben mutatták be a kevésbé maradandó, de szintén az ame¬
rikai tematika iránti közönségérdeklődést jelző Hajrá Hollywoodot, melynek
szövegét Ternay István és Ménessy Tibor írta, zenéjét Garay Imre szerezte.
Az amerikai bérlő távozása után bekövetkező pesti amerikai zenés szín¬
házi import-dömping okai további vizsgálatot igényelnek. Ugyanakkor, ha az
amerikai-magyar transzkulturális közeledés eredményét a célkultúra felől
vizsgáljuk, megállapítható, hogy a két világháború között Pesten, az erősödő
amerikai hatás ellenére, a legsikeresebb operettformula - üzleti és kulturális
emlékezeti szempontból egyaránt - a helyi kulturális kódokat újrahasznosí¬
tó, önreflexiós előadástípus maradt. A Fővárosi Operettszínház Blumenthal¬
korszakában ezzel szemben egy látványra, vizuális modernitásra és multi¬
kulturális utalásokra épülő zenés színházi formát igyekezett meghonosítani
egy etnikailag és nyelvileg az amerikainál sokkal homogénebb közegben.
Az első igazán sikeres musicalelőadások Pesten az 1960-as években kerültek
színre: a My Fair Lady 1966-ban, a West Side Story 1969-ben.
Érdemes utalni arra is, hogy a Fővárosi Operettszínház alapításakor
hangoztatott operett-orfeum presztízsharc mennyire másként működött,
illetve mennyire nem tükröződött azokban a feltűnően sikeres produkci¬
ókban, melyekben a Fővárosi Operettszínház saját, illetve épülete múltját
idézte, értelmezte. Eme önreflexiós darabokban az orfeum az operettszín¬
ház nosztalgikusan szemlélt elődjeként jelent meg. Ezek a produkciók gyak¬
ran díszletükkel és szüzséjükkel is expliciten utaltak az épületben korábban
üzemelő Somossy, illetve Fővárosi Orfeumra. 1932-ben, a gazdasági válság
idején bemutatott Régi Orfeumban Gyarmathy B. Miklós díszlete színpadra
idézte a Fővárosi Orfeum bejáratát, színpadát, szeparéját. Az 1954 novem¬
berében színre kerülő Békeffy-Kellér-féle Csárdáskirálynő átiratának első
felvonásában Fülöp Zoltán díszlete a Somossy Orfeum belső terére reflek¬
tált. Az 1958-ban bemutatott Három tavaszban, mely tulajdonképpen a Régi
Orfeum Kellér Dezső által , korszerűsített" átirata volt, Varga Mátyás idézte
színpadra a Fővárosi Orfeum bejáratát, szeparéját. Mindhárom, a térrel elő¬
hívott idő emlékezeti potenciálját aktivizáló produkcióban más volt a látvány
intertextuális üzenete. A Régi Orfeumot belengő nosztalgia, irónia a válsá¬
goktól sújtott bulvárszínházi mező kulturális emlékezetének megteremtését,
identitásának erősítését célozta. Az 1954-es, átpolitizált Csárdáskirálynő és a
Nagy Imre kivégzése után fél évvel színpadra kerülő Három tavasz pedig a
szocialista realista operett és a pesti operetthagyomány közötti szimbolikus
küzdelem egy-egy állomása volt.