Page 51 [51]
OCR
50 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata A Vígszínháznak a vizsgált időszakra eső új magyar darabjai tehát a 19. század végén feltűnő, önállóságra törekvő vagy kényszerülő , új nő" problémáit tematizálják. Néhol szociális üzenetekkel fűszerezve, de jórészt publicisztikai szinten maradva. A darabok a színházüzem mennyiségi igényeinek kielégítésére készültek. Konklúzióként annyi kockáztatható meg, hogy a Vígszínház két új játszóhellyel bővülő nagy szervezete a színházi konjunktúra ellenére nehezen mozdult, lassan reagált a társadalmi közérzetváltozásra, repertoárpolitikájában pedig nem kockáztatott. A Budapesti Színészek Szövetségének 1917-es, majd a Budapesti Színigazgatók Szövetségének 1918-as megalakulása a színházi szakmán belüli feszültségek éleződése felé mutatott, a korábban jellemző patriarchális hangnem a Vígszínház irataira sem volt jellemző többé. Munkaadó és munkavállaló mindinkább gyanakvással tekintett egymásra. A Vígszínház repertoárjának radikális, társadalomkritikai irányú átalakulása csak akommiün idején vált érzékelhetővé. Barta Lajos Forradalom című jelenete, illetve A sötét ház című társadalomrajza bizonnyal nem az új nő identitásproblémáival foglalkozott. Ez az irányváltás azonban nem a Faludirezsim döntése volt, hiszen a Vígszínház is állami tulajdonba került. A kommünt követően, a hetvenedik életéven túl járó Faludi Gábor - feltehetőleg épp a Tanácsköztársaság alatt tapasztaltak nyomán - 1920-ban váratlanul eladta színházát Ben Blumenthal amerikai filmes és színházi vállalkozónak.
