Page 51 [51]
50 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
A Vígszínháznak a vizsgált időszakra eső új magyar darabjai tehát a 19. szá¬
zad végén feltűnő, önállóságra törekvő vagy kényszerülő , új nő" problémáit
tematizálják. Néhol szociális üzenetekkel fűszerezve, de jórészt publiciszti¬
kai szinten maradva. A darabok a színházüzem mennyiségi igényeinek ki¬
elégítésére készültek.
Konklúzióként annyi kockáztatható meg, hogy a Vígszínház két új ját¬
szóhellyel bővülő nagy szervezete a színházi konjunktúra ellenére nehezen
mozdult, lassan reagált a társadalmi közérzetváltozásra, repertoárpolitikájá¬
ban pedig nem kockáztatott. A Budapesti Színészek Szövetségének 1917-es,
majd a Budapesti Színigazgatók Szövetségének 1918-as megalakulása a szín¬
házi szakmán belüli feszültségek éleződése felé mutatott, a korábban jel¬
lemző patriarchális hangnem a Vígszínház irataira sem volt jellemző többé.
Munkaadó és munkavállaló mindinkább gyanakvással tekintett egymásra.
A Vígszínház repertoárjának radikális, társadalomkritikai irányú átalaku¬
lása csak akommiün idején vált érzékelhetővé. Barta Lajos Forradalom című
jelenete, illetve A sötét ház című társadalomrajza bizonnyal nem az új nő
identitásproblémáival foglalkozott. Ez az irányváltás azonban nem a Faludi¬
rezsim döntése volt, hiszen a Vígszínház is állami tulajdonba került. A kom¬
münt követően, a hetvenedik életéven túl járó Faludi Gábor - feltehetőleg
épp a Tanácsköztársaság alatt tapasztaltak nyomán - 1920-ban váratlanul
eladta színházát Ben Blumenthal amerikai filmes és színházi vállalkozónak.