Oldal 50 [50]
Sikerrecept és/vagy háborús inspiráció... s 49
kispolgári szegénység és kilátástalanság), mind a háborús ellenfél oroszokkal
szembeni politikai él erősebb, mint az eddig bemutatott darabokban. Az át¬
lag néző itt nem beles a szalonok vagy gazdag polgári otthonok világába, ha¬
nem saját tapasztalatait látja viszont a színpadon. Környezete argumentációit
hallja a szereplők szájából. Az első felvonás ,Özvegy Bánki Dezsőné lakásán,
a Ferencvárosban, a Tűzoltó utca egyik régi bérházában játszódik." A fő¬
szereplő, Anna, tipikus szegény pesti lány, megunja a gépírást, színiiskolába
jár. Nem elégszik meg azzal a léttel, melyet tanár vőlegénye nyújthat, önálló
karriert akar. Moszkvába csábítják, névleg táncosnőnek, valójában prostitu¬
áltnak. Anna megy, mert elégedetlen a pesti női lét perspektíváival:
, Mér épen én görbedjek mindennap öt-hat órát az írógép fölött? Kopogni,
kopogni, míg a tíz újjamba bele áll a görcs!... és fáradtan hazakutyagolni,
minden este itt álldogálni a szomszéd hentesnél a zsírszagban, a míg kimé¬
rik a tepertőt harminc fillérért. Aztán nézni ezt az öregasszonyt... amint itt
robotol... mos... vasal... Aztán lefeküdni és álmodni... nyitott szemmel."
Nem teszi boldoggá a vőlegénye által felajánlott gondoskodás , hiszen én ta¬
nár leszek:... Két rövid esztendő!... Ne szaladgáljon álomképek után!... Én
vállalom a maga sorsát!... Szeretem Anna! A jövőmet, a reményeimet adom
magának, ezt az egész fiatal életemet! Magáért küzdök... Bízzék bennem."
Anna azonban illúzióvesztett, Moszkvába fut a magyar sors, a mobilitás hi¬
ánya elől. Az ottani kitartottság megaláztatásai alkalmat adnak a háborús
ellenfél oroszok kritikus ábrázolására. Anna végül hazajön és mivel tanár
vőlegénye már nem veszi feleségül, öngyilkos lesz. Társadalomkritikában ez
a darab ment legmesszebb.
A női sorsdilemmák maradnak, de új főszereplőt avatnak Hajó Sándor
Démonok című darabjában. Az orvosnőt, a Magyar Színházbeli zajos sike¬
rei után a Vígszínházba szerződő Gombaszögi Frida játssza. E darabban van
ugyan némi utalás a háborús újgazdagokra, de az alapprobléma itt is a nő - ez
esetben orvosnő - emancipációs esélye a szakmában és a házasságban. Amíg
csak szorgalmas és értelmes, a szakmai mobilitás esélye csekély: , Dr. Persá¬
nyi: Én nem látom elég fejletteknek a mai viszonyokat, hogy hölgyeket nevez¬
tessek ki asszisztensnek. Teodora: Hogy én hét évig hiába tűrtem, dolgoztam,
küszködtem! Ez volt életem egyetlen célja - erre tettem fel mindent: a fiatal¬
ságomat, az álmaimat." A széppé átváltozni hajlandó orvosnőt aztán persze
feleségül veszi a professzor, és Teodorának szakmájával sem kell szakítania.
2 OSZK SZT Vig 378, 3.
4 Uo., 16-17.
25 Uo., 18.
2 OSZK SZT Vig 376, 27.