Page 47 [47]
OCR
46 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata határidőn belül vállalja a bemutatót stb.)." Idővel nem minden kategóriát töltöttek ugyan ki, de így is sok információt nyerhetünk a vásárlói és a befogadói ízlésről, az előlegek összegéről, a tantiemek változatos mértékéről. Az 1916-1917-es időszakban a 449-től a 484-ig található sorszám alatti darabokat kötötték le. Hogy a tendenciák esetleges változásai érzékelhetőek legyenek, e kvantitatív vizsgálatba bevontam az 1915-ös és az 1918-as esztendő darablekötési adatait is. A vizsgált időszakot végig az a nehézség jellemezte, hogy a háborús ellenfelekkel, a francia, angol ügynökségekkel, kiadókkal korábban fennálló üzleti kapcsolattartás leállt. A darabok nemzetiségét vizsgálva feltűnik (Vö. Táblázat 6), hogy míg 1915-ben elsősorban külföldi, addig 1916-ban főleg magyar, a háziszerzői körből származó darabokat (14) kötöttek le. Feltehetőleg a kortárs pesti jelen ismerős díszletei között játszódó produkciókkal kívánták a háborús prosperitás révén feltűnő új közönséget megnyerni, illetve a színház fokozott darabigényét kielégíteni. 1917-ben a többi évhez viszonyítva kevés (összesen 10) darab megvételét feltehetőleg a hosszú szériák magyarázzák. Ha a műfaji megoszlást nézzük (Vö. Táblázat 7), 1915-ben a visszahódítandó közönség kegyeit szégyenkezés nélkül kereső bohózatok domináltak. 1916-ban a vígjátékok mellett, a Vígszínházra, mint prózai színházra kevéssé jellemző operett-vásárlások (4) száma nőtt. 1916-ban feltűnően sok még el sem készült, tehát műfajmegjelölés nélküli darabot, darab-ötletet kötöttek le. Ez az immár több játszóhellyel rendelkező Vígszínház nagy »nyersanyagigényére” utal. 1917-ben a vígjátékok, míg a fokozódó társadalmi feszültséget, háborús vereséget hozó 1918-ban már az előadásra lekötött drámák száma volt a legmagasabb. Visszatérve a még el nem készült darabok megvételére (opció) (Vö. Táblázat 8), a sikeres szerzőknek ez a színházhoz kötési gyakorlata 1910-től tetten érhető a Vígszínházban. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az 1916ban e címen kifizetett meglehetősen magas előlegek nem az érintett szerzők (Gábor Andor, Szomory Dezső, Nádas Sándor, Barta Lajos, Bíró Lajos, Szini Gyula) pénzügyi támogatását célozták-e inkább. De e szponzorálás mögött az is állhatott, hogy a Vígszínház közönsége élvezte/elvárta az általuk szállított, a jelen pesti létre sok szálon reflektáló publicisztikus darabokat. Szembetűnő Faludiék nagyvonalúsága, ha végigküzdjük magunkat Hajó Sándor vagy Nádas Sándor egy-egy színpadra került alkotásán. E küzdelmemről tanúskodnak az alábbi vázlatos megfigyelések, melyek néhány, 1916-1917-ben a Vígszínházban bemutatott új magyar darabra vonatkoznak. 16 — Kötetes iratok. A darabok jogdíja, OSZK SZT Irattár Vígszínház iratai 374.
