Oldal 47 [47]
46 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
határidőn belül vállalja a bemutatót stb.)." Idővel nem minden kategóriát
töltöttek ugyan ki, de így is sok információt nyerhetünk a vásárlói és a befo¬
gadói ízlésről, az előlegek összegéről, a tantiemek változatos mértékéről. Az
1916-1917-es időszakban a 449-től a 484-ig található sorszám alatti darabo¬
kat kötötték le. Hogy a tendenciák esetleges változásai érzékelhetőek legye¬
nek, e kvantitatív vizsgálatba bevontam az 1915-ös és az 1918-as esztendő
darablekötési adatait is. A vizsgált időszakot végig az a nehézség jellemez¬
te, hogy a háborús ellenfelekkel, a francia, angol ügynökségekkel, kiadók¬
kal korábban fennálló üzleti kapcsolattartás leállt. A darabok nemzetiségét
vizsgálva feltűnik (Vö. Táblázat 6), hogy míg 1915-ben elsősorban külföldi,
addig 1916-ban főleg magyar, a háziszerzői körből származó darabokat (14)
kötöttek le.
Feltehetőleg a kortárs pesti jelen ismerős díszletei között játszódó produk¬
ciókkal kívánták a háborús prosperitás révén feltűnő új közönséget megnyer¬
ni, illetve a színház fokozott darabigényét kielégíteni. 1917-ben a többi évhez
viszonyítva kevés (összesen 10) darab megvételét feltehetőleg a hosszú széri¬
ák magyarázzák. Ha a műfaji megoszlást nézzük (Vö. Táblázat 7), 1915-ben
a visszahódítandó közönség kegyeit szégyenkezés nélkül kereső bohózatok
domináltak. 1916-ban a vígjátékok mellett, a Vígszínházra, mint prózai szín¬
házra kevéssé jellemző operett-vásárlások (4) száma nőtt. 1916-ban feltűnően
sok még el sem készült, tehát műfajmegjelölés nélküli darabot, darab-ötle¬
tet kötöttek le. Ez az immár több játszóhellyel rendelkező Vígszínház nagy
»nyersanyagigényére” utal. 1917-ben a vígjátékok, míg a fokozódó társadalmi
feszültséget, háborús vereséget hozó 1918-ban már az előadásra lekötött drá¬
mák száma volt a legmagasabb.
Visszatérve a még el nem készült darabok megvételére (opció) (Vö. Táb¬
lázat 8), a sikeres szerzőknek ez a színházhoz kötési gyakorlata 1910-től tet¬
ten érhető a Vígszínházban. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az 1916¬
ban e címen kifizetett meglehetősen magas előlegek nem az érintett szerzők
(Gábor Andor, Szomory Dezső, Nádas Sándor, Barta Lajos, Bíró Lajos, Szini
Gyula) pénzügyi támogatását célozták-e inkább. De e szponzorálás mögött
az is állhatott, hogy a Vígszínház közönsége élvezte/elvárta az általuk szállí¬
tott, a jelen pesti létre sok szálon reflektáló publicisztikus darabokat. Szem¬
betűnő Faludiék nagyvonalúsága, ha végigküzdjük magunkat Hajó Sándor
vagy Nádas Sándor egy-egy színpadra került alkotásán. E küzdelmemről ta¬
núskodnak az alábbi vázlatos megfigyelések, melyek néhány, 1916-1917-ben
a Vígszínházban bemutatott új magyar darabra vonatkoznak.
16 — Kötetes iratok. A darabok jogdíja, OSZK SZT Irattár Vígszínház iratai 374.