Page 41 [41]
SIKERRECEPT ÉS/VAGY HÁBORÚS
INSPIRÁCIÓ: VÁLTOZÁSOK A VÍGSZÍNHÁZ
REPERTOÁRPOLITIKÁJÁBAN (1916-1917)
Ha a pesti magänszinhäzak 1916-1917-es előadáskínálatára vonatkozóan azt
a kérdést tesszük fel, hogy abban az eszképizmust vagy a korábbi szórakoz¬
tató trendekkel való radikális szembefordulást reprezentáló társadalomkriti¬
kus előadások domináltak-e, azt találjuk, hogy nagy előnnyel az eszképizmus
befogadói attitűdjét generáló produkciók nyertek. Ez a kereskedelmi színházi
logikából is következik, de a feltörekvő magyar operett szintén hozzájárult
e kiütéses győzelemhez. 1916-ban a Mágnás Miska sikersorozata dagasztotta
a Király Színház bevételeit, Fedák Sári Marcsa szolgálója volt a közönségvon¬
zó szenzáció. Csattanós, 155-ös szériát produkáló választ adott a konkurens
Vígszínház a Három a kislánnyal.? Majd újra a Beöthy László által irányított
Király Színház aratott a bécsi bemutató után egy évvel színre hozott Csárdás¬
királynével.? Ez az operettvetélkedő hálás, a korabeli lapokban bőven taglalt
színháztörténeti téma lehetne. A címben feltett kérdést — sikerrecept és/vagy
háborús inspiráció - azonban inkább a színházi működéstan komplexebb
szemszögéből, a produkciók előkészítésének fázisait is érintve kívánom meg¬
közelíteni. Eltérő forrástípusokat vizsgálva arra keresek választ, hogy miként
hatott a háttérben zajló háború 1916-ra megváltozott percepciója a legtekin¬
télyesebb pesti magánszínház, a Vígszínház repertoárjára, szerzőkhöz fűző¬
dő viszonyára.
1896-tól 1920-ig Faludi Gábor volt a bérlő, aki stabil hátteret biztosított
Ditrói Mór rendező társulatépítő munkájához. A nézők és kritikusok is el¬
ismerték az ún. vígszínházi stílust, melyet összjáték és bizonyos fokú termé¬
szetesség jellemzett. Az elegáns és szellemes színészek társalgási stílusa illett
a Vígszínház , háziszerzőinek" kortárs, gyakran a pesti jelen által ihletett
darabjaihoz. A továbbiakban azt vizsgálom, miként reagált a repertoárszín¬
ház vezetése 1916-1917-ben a háborús lelkesedés elmúltával kialakult új köz¬
hangulatra. Szerzőkhöz, művekhez, közönségigényekhez való viszonyukat
meghatározta, hogy folyamatosan fizetniük kellett a társulat évadszerződés¬
sel rendelkező tagjait, és a színház építésére egykor felvett 800.000 koronás
jelzálogkölcsön kamatait.
Módszertani szempontból kérdéses, hogy egy a közízlésben, közhangu¬
latban jelentkező változás egy színház esetében milyen források segítségével
: " Zene: Szirmai Albert, szöveg: Bakonyi Károly, versek: Gábor Andor.
? Zene: Heinrich Berte, Franz Schubert műveinek felhasználásával, szöveg: Alfred Maria Willner,
Heinz Reichert, Harsányi Zsolt.
3 Zene: Kalman Imre, szöveg: Leo Stein, Bela Jenbach, versek: Gábor Andor.