Page 22 [22]
OCR
Bevezetés e 21 sikeresen alkalmazkodni a válságokban gazdag időszak kulturális, politikai és gazdasági kihívásaihoz. Nem azt feltételezem, vagy kívánom bizonyítani, hogy a két mükôdési modell - a magänszinhäzé és a szinigazgatéi szôvetségé - tökéletes lenne. Ugyanakkor a jegyzőkönyvek, levelek, dokumentumok vizsgálata annak megválaszolását lehetővé teheti, hogy e szervezetek sokszor kényszerű alkalmazkodási technikái miként tették mégis folytathatóvá az állami támogatás nélküli fővárosi magánszínházi működést. Sőt, a Vígszínház esetében még a folyamatos fejlődést, a magánszínházi palettán végig konstatálható vezető szerepet is. Mind fenntartható működésű színházüzemként, mind a befogadók széles köre által elismert művészi alkotótevékenységként, illetve szórakoztató intézményként. A reziliencia a két szervezet esetében nem természettudományi értelemben merül fel. Tehát nem az tekintendő jó reakciónak, rezilienciára utaló tulajdonságnak, ha a vizsgált struktúra valamiféle behatást követően alapállapotba tér vissza. A komplex társadalmi rendszerek esetében - ahol nem egyszeri sokk, hanem folyamatosan újratermelődő kihívás a jellemző - nem az egyensúly visszanyerése, hanem a kihívásokra adott válaszok révén történő fejlődési képesség mutat a reziliencia felé. Figyelemre méltó ebben a vonatkozásban, hogy sem a BSZSZ, sem a Vígszínház nem adta fel a kereskedelmi színházi működést állandóan fenyegető, Baumol által költség-kórnak (cost disease) nevezett sajátosság elleni szívós, ugyanakkor kilátástalan küzdelmet.? Hiszen az előadást mint terméket az teszi igen drágává, hogy azt a nézőtéren épp akkor ülő közönség számára minden alkalommal újra elő kell állítani (fizetni a színészeket, működtetni az infrastruktúrát). A tanulmányokban épp azt vizsgálom, hogy a két rendszer - a Vígszínházé és a BSZSZ-é - milyen mechanizmusokkal igyekezett kivédeni a színházi működés eme kiküszöbölhetetlen gazdaságtalanságát. Az is kérdésként merül majd fel, hogy a Színművészeti és Filmművészeti Kamara, illetve a Színházés Filmművészeti Szövetség - ezek a BSZSZ filozófiáját tagadó érdekvédelmi szervezetek - mennyire bizonyultak reziliensnek. A reziliencia nemcsak változó, adaptív, tanuló rendszerek, hanem egyének esetében is vizsgálható mint rendszereken belül megjelenő egyéni vagy kollektív magatartásforma. A pszichológiában a megküzdési kapacitás és rugalmasság vizsgálatára alkalmazzák. Ebben a vonatkozásban is adódik alkalmas vizsgálati alany mind a Vígszínház, mind a BSZSZ esetében. A vezérigazgató és BSZSZ-elnök Roboz Imréről van szó, akiről Molnár Ferenc ironikus elismeréssel írta a zsidótörvények fenyegetése idején: , Robozék lelkesen csinálják tovább a Vígszínházat, premiereket rendeznek, és nagyban » Baumol, William J. - Bowen, William G.: Performing Arts, The Economic Dilemma: a Study of Problems Common to Theater, Opera, Music, and Dance. Cambridge, Mass.: M.LT. Press, 1966.
