Page 22 [22]
Bevezetés e 21
sikeresen alkalmazkodni a válságokban gazdag időszak kulturális, politikai
és gazdasági kihívásaihoz. Nem azt feltételezem, vagy kívánom bizonyítani,
hogy a két mükôdési modell - a magänszinhäzé és a szinigazgatéi szôvetsé¬
gé - tökéletes lenne. Ugyanakkor a jegyzőkönyvek, levelek, dokumentumok
vizsgálata annak megválaszolását lehetővé teheti, hogy e szervezetek sokszor
kényszerű alkalmazkodási technikái miként tették mégis folytathatóvá az ál¬
lami támogatás nélküli fővárosi magánszínházi működést. Sőt, a Vígszínház
esetében még a folyamatos fejlődést, a magánszínházi palettán végig konsta¬
tálható vezető szerepet is. Mind fenntartható működésű színházüzemként,
mind a befogadók széles köre által elismert művészi alkotótevékenységként,
illetve szórakoztató intézményként.
A reziliencia a két szervezet esetében nem természettudományi értelem¬
ben merül fel. Tehát nem az tekintendő jó reakciónak, rezilienciára utaló
tulajdonságnak, ha a vizsgált struktúra valamiféle behatást követően alap¬
állapotba tér vissza. A komplex társadalmi rendszerek esetében - ahol nem
egyszeri sokk, hanem folyamatosan újratermelődő kihívás a jellemző - nem
az egyensúly visszanyerése, hanem a kihívásokra adott válaszok révén törté¬
nő fejlődési képesség mutat a reziliencia felé. Figyelemre méltó ebben a vo¬
natkozásban, hogy sem a BSZSZ, sem a Vígszínház nem adta fel a kereske¬
delmi színházi működést állandóan fenyegető, Baumol által költség-kórnak
(cost disease) nevezett sajátosság elleni szívós, ugyanakkor kilátástalan küz¬
delmet.? Hiszen az előadást mint terméket az teszi igen drágává, hogy azt
a nézőtéren épp akkor ülő közönség számára minden alkalommal újra elő
kell állítani (fizetni a színészeket, működtetni az infrastruktúrát). A tanul¬
mányokban épp azt vizsgálom, hogy a két rendszer - a Vígszínházé és a
BSZSZ-é - milyen mechanizmusokkal igyekezett kivédeni a színházi mű¬
ködés eme kiküszöbölhetetlen gazdaságtalanságát. Az is kérdésként merül
majd fel, hogy a Színművészeti és Filmművészeti Kamara, illetve a Színház¬
és Filmművészeti Szövetség - ezek a BSZSZ filozófiáját tagadó érdekvédelmi
szervezetek - mennyire bizonyultak reziliensnek.
A reziliencia nemcsak változó, adaptív, tanuló rendszerek, hanem egyé¬
nek esetében is vizsgálható mint rendszereken belül megjelenő egyéni vagy
kollektív magatartásforma. A pszichológiában a megküzdési kapacitás és
rugalmasság vizsgálatára alkalmazzák. Ebben a vonatkozásban is adódik
alkalmas vizsgálati alany mind a Vígszínház, mind a BSZSZ esetében. A ve¬
zérigazgató és BSZSZ-elnök Roboz Imréről van szó, akiről Molnár Ferenc
ironikus elismeréssel írta a zsidótörvények fenyegetése idején: , Robozék lel¬
kesen csinálják tovább a Vígszínházat, premiereket rendeznek, és nagyban
» Baumol, William J. - Bowen, William G.: Performing Arts, The Economic Dilemma: a Study of Prob¬
lems Common to Theater, Opera, Music, and Dance. Cambridge, Mass.: M.LT. Press, 1966.