Oldal 21 [21]
20 s Pesti magánszínházak a két világháború között
kai, technikai és gazdasági hatások elemzését tekintené egy effajta vizsgálódás
tárgykörébe tartozónak. A tanulmány szerzői szerint a cirkusz, a tánc, az ün¬
nepek vizsgálatát is magába foglaló irány nem az elitkultúrára fókuszálna, és
túlterjedne a hagyományos színháztörténet vizsgálati körén. Kutatni javasol¬
ják például a színészi hivatás szabályrendszerét, mára elfeledett színészek és
szerzők társadalmi pozícióját, vagy a szerzői jogok történetét.
Feltaratlannak tartjak a maganszinhazi vallalkoz6-igazgatok és a szinhaz¬
épület-tulajdonosok tevékenységét. Hasznosnak tartanának egy - a Fran¬
ciaországban is eltérő szervezeti keretekben operáló fővárosi és vidéki ¬
színigazgatói karra vonatkozó prozopográfiai vizsgálatot. Feltérképeznék a
színigazgatói gárda társadalmi változásokhoz kötődő átalakulását, vagy az
állami támogatás hatását a színigazgatói mentalitásra. Hogy mennyire fon¬
tosnak, egyben elhanyagoltnak tartják e témát, jelzi, hogy 2005-ben publikált
tanulmányuk után három évvel pont az ő szerkesztésükben jelent meg egy
a színigazgatói foglalkozást/mesterséget elemző tanulmánykötet." Goetschel
és Yon javasolja még a színházi működést meghatározó jogi és politikai keretek
vizsgálatát, valamint a színpadi munkások, illetve az őket képviselő szakszer¬
vezetek tevékenységének elemzését. Az , élő előadásformákat" meghatározó
pénzügyi kényszerekkel Dominigue Leroy már foglalkozott." Munkájából is
világos, hogy az állami és a magánszínházak működésének eltérő gazdasági
törvényszerűségei mennyire alapvetően befolyásolják a repertoárpolitikát és
a színészfoglalkoztatás formáit. A színházi előadás kultúrtörténete számára
javasolt fenti témák sok ponton érintkeznek az ebben a kötetben a pesti ma¬
gánszínházakkal kapcsolatban vizsgált kérdésekkel.
Inspirációt jelentett tanulmányaim kérdésfelvetéséhez a társadalomtudo¬
mányokban az utóbbi időszakban tért nyerő reziliencia fogalma." Longstaff
és szerzőtársai definíciója szerint , a reziliencia egy rendszer képessége arra,
hogy felfogja a zavaró behatásokat, változásokon menjen keresztül, ugyan¬
akkor megtartsa a lényegi funkcióit, szerkezetét, identitását és visszacsato¬
lási mechanizmusait."! Mind a két világháború közötti Vígszínház, mind
a Budapesti Színigazgatók Szövetsége levéltári források alapján történő vizs¬
gálatakor joggal merül fel e szervezetek adaptációs képességének kérdése.
Hiszen mind a színház, mind az érdekvédelmi szövetség tekinthető komplex
rendszernek. Vizsgálatom épp arra irányul, hogy mennyire voltak képesek
8 Goetschel, Pascale - Yon, Jean-Claude: Directeurs de theätre XIX°-XX° siecles. Histoire d’une profes¬
sion. Paris, Sorbonne, 2008.
9 Leroy, Dominique: Economie des arts du spectacle vivant: Essais sur la relation entre l’economique et
l'esthétique. Paris, Economica, 1980.
Székely Ivan: Reziliencia: a rendszerelmélettél a tarsadalomtudomanyokig. Replika, 15. évfolyam,
2015/94. 7-23.
2 Idézi Székely, 2015, 11.