Page 17 [17]
16 e Pesti magánszínházak a két világháború között
feltáratlansága mellett az is, hogy az 1920. utáni időszak a transznacionális és
globális színháztörténet szempontjából a pesti kereskedelmi színházi export
fénykorát, legjelentősebb nemzetközi beágyazottságát jelenti. A kultúrtör¬
téneti vizsgálatot indokolja továbbá, hogy a színházak profiljával, esetleges
külföldi érdekeltségével kapcsolatos állásfoglalások ebben a korban még a
társadalmi nyilvánosság részét képezték. A magánszínházi szféra történé¬
seire reagálók gyakran úgy érezték, hogy közéleti kérdésben nyilvánítanak
véleményt.
Módszertani keretek
A nemzetközi színházi export-import, a kétirányú kulturális transzferek
vizsgálatára első látásra a színházi interkulturalitást elemző módszerek tűn¬
nek a legalkalmasabbnak. Ezek a más kultúrába áthelyezett, vagy eltérő kul¬
turális közegből származó komponensekből összeálló színházi előadásokat
kulturális antropológiai vagy esztétikai szemszögből vizsgálják. Ugyanak¬
kor a kultúraközi színházi jelenségek tipológiáját felvázolni törekvő tanul¬
mány egyetlen kategóriájába sem illeszthető igazán az Európán belül, vagy
az Európa és az USA között, színpadi kiadók, ügynökségek, turné-társulatok
által bonyolódó profitalapú kereskedelem." A kultúraköziség (cross cultural)
három színházi megjelenési formájából (multikulturális, posztkoloniális és
interkulturális) kettőt eleve kizárhatunk. A társadalmi programként meg¬
fogalmazódó multikulturális, illetve a gyarmati korszak örökségét kritizáló,
kisebbségi szemszöget felmutató posztkoloniális színház értelmezési kerete
témámra nem alkalmazható. Az interkulturális színház, vagy színházi in¬
terkulturalitás tág kategóriájába (, hibrid, mely kultúrák és előadás-tradíciók
közötti szándékos találkozások nyomán jön létre") beleférne a Vígszínházat
a nyugati kereskedelmi színházi centrumokkal összefűző kapcsolatrendszer.
Megvalósulási formáit (Tairov, Mejerhold, Brecht, Artaud, Grotowski) átte¬
kintve azonban világos, hogy ezek a művészszínházi törekvések kevés ha¬
sonlóságot mutatnak a nemzetközi darabkereskedelem elsődlegesen profit¬
termelő céljával. Az extrakulturális színház vizsgálati körébe a nyugat-kelet,
észak-dél tengely mentén végbemenő színházi cserék tartoznak. De a pro¬
fittermelésre képes darabok útja térben és időben bonyolultabb hálót képez.
Nem írható le az elnyomó-elnyomott, fejlett-fejletlen, kizsákmányoló-ki¬
zsákmányolt dichotómiákkal.
* Lo, Jacqueline - Gilbert, Helen: Toward a Topography of Cross-Cultural Theatre Praxis, The Drama
Review, Volume 46, 2002/3. 31-53.
5 Uo., 36.