Seite 16 [16]
OCR
Bevezetés e 15 tozók érdekeinek megvédése és előmozdítása. Igazgatók, bérlők, tulajdonosok, vagy ezek helyettesei léphettek be. A Monarchia bukásával, a népköztársaság kikiáltásával párhuzamosan létrejövő fővárosi színészi és színigazgatói érdekvédelmi szövetségek hatása a kultúrában hosszú távúnak bizonyult. A kötetben szereplő tanulmányokban azokat a tárgyalási technikákat és beszédmódokat igyekszem bemutatni, melyeket a színigazgatói elitcsoport alkalmazott a hatóságokkal és más színhazi érdekeltségekkel folytatott kommunikacidjaban. Lényegében a BSZSZ vezetősége által koordinált egyeztetési mechanizmusok működtették a válságok sorát túlélő pesti magánszínházi szektort 1920 és 1939 között. Az évadok végén akár a színészek, akár a színigazgatók szövetsége felmondhatta kollektív megállapodásukat, az új feltételrendszer pedig hosszas tárgyalásokon formálódott. A kollektív megállapodásban szabályozták a szerződések megkötésének és felbontásának rendjét, a színházi munkaadók és munkavállalók jogait és kötelességeit, meghatározták a minimálbért. Vitás ügyekben a felek által kijelölt színházi emberekből álló és egy bíró által vezetett választott bíróság döntött. A pesti kereskedelmi színházi mező önszabályozó működését, egyben a változó gazdasági és kulturális környezethez való relatíve sikeres alkalmazkodását szolgálta az is, hogy a BSZSZ kollektív megállapodásokra törekedett a színházi ipar más foglalkozási csoportjaival, elsősorban a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületével, a Magyar Zenészek Országos Szövetségével. De tárgyaltak a Színházi Kritikusok Szindikátusával is. A pesti magánszínházak évente szerződtetett állandó társulattal, illetve csak egyes produkciókban foglalkoztatott fellépti díjasokkal - általában és jó esetben - a szeptembertől májusig tartó színi évadban folyamatosan működtek. Azonban a repertoárszínházi forma fenntarthatósága idővel megkérdőjeleződött. A színigazgatók 1931-től, a gazdasági válságra hivatkozva, a társulati tagok gázsijának redukciójára, az amúgy is csökkenő számú, évadra szóló színészszerződések időtartamának kilenc hónapra rövidítésére, a kötelező színházi törzstársulatok létszámának csökkentésére és a sztárok napi gázsijának maximalizálására törekedtek. A harmincas évek végétől pedig erős politikai szándékok mutatkoztak az érdekvédelmi szövetségek egyeztetése révén funkcionáló fővárosi magánszínházi mező átalakítására. A BSZSZ - először általam kutatott -— az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára kézirattárában található, az 1918-1942-es időszakot felölelő anyaga azért speciális, mert betekintést enged e konfliktusokban, válságokban, kulturális váltásokban gazdag időszak nem nyilvánosságnak szánt szakmai kommunikációjába. A szövetség — szerencsére zömmel gépelt - iratanyaga a , tisztikar" belső erőviszonyait kirajzoló értekezletek, rendes és rendkívüli közgyűlések jegyzőkönyveit tartalmazza. A téma fontossága mellett érvel az OSZK Színháztörténeti Tárában őrzött korpusz terjedelme és
