Seite 16 [16]
Bevezetés e 15
tozók érdekeinek megvédése és előmozdítása. Igazgatók, bérlők, tulajdono¬
sok, vagy ezek helyettesei léphettek be.
A Monarchia bukásával, a népköztársaság kikiáltásával párhuzamosan
létrejövő fővárosi színészi és színigazgatói érdekvédelmi szövetségek hatása
a kultúrában hosszú távúnak bizonyult. A kötetben szereplő tanulmányok¬
ban azokat a tárgyalási technikákat és beszédmódokat igyekszem bemutatni,
melyeket a színigazgatói elitcsoport alkalmazott a hatóságokkal és más szín¬
hazi érdekeltségekkel folytatott kommunikacidjaban. Lényegében a BSZSZ
vezetősége által koordinált egyeztetési mechanizmusok működtették a válsá¬
gok sorát túlélő pesti magánszínházi szektort 1920 és 1939 között. Az évadok
végén akár a színészek, akár a színigazgatók szövetsége felmondhatta kol¬
lektív megállapodásukat, az új feltételrendszer pedig hosszas tárgyalásokon
formálódott. A kollektív megállapodásban szabályozták a szerződések meg¬
kötésének és felbontásának rendjét, a színházi munkaadók és munkavállalók
jogait és kötelességeit, meghatározták a minimálbért. Vitás ügyekben a felek
által kijelölt színházi emberekből álló és egy bíró által vezetett választott bí¬
róság döntött. A pesti kereskedelmi színházi mező önszabályozó működését,
egyben a változó gazdasági és kulturális környezethez való relatíve sikeres
alkalmazkodását szolgálta az is, hogy a BSZSZ kollektív megállapodásokra
törekedett a színházi ipar más foglalkozási csoportjaival, elsősorban a Ma¬
gyar Színpadi Szerzők Egyesületével, a Magyar Zenészek Országos Szövetsé¬
gével. De tárgyaltak a Színházi Kritikusok Szindikátusával is.
A pesti magánszínházak évente szerződtetett állandó társulattal, illetve
csak egyes produkciókban foglalkoztatott fellépti díjasokkal - általában és jó
esetben - a szeptembertől májusig tartó színi évadban folyamatosan működ¬
tek. Azonban a repertoárszínházi forma fenntarthatósága idővel megkérdő¬
jeleződött. A színigazgatók 1931-től, a gazdasági válságra hivatkozva, a tár¬
sulati tagok gázsijának redukciójára, az amúgy is csökkenő számú, évadra
szóló színészszerződések időtartamának kilenc hónapra rövidítésére, a köte¬
lező színházi törzstársulatok létszámának csökkentésére és a sztárok napi gá¬
zsijának maximalizálására törekedtek. A harmincas évek végétől pedig erős
politikai szándékok mutatkoztak az érdekvédelmi szövetségek egyeztetése
révén funkcionáló fővárosi magánszínházi mező átalakítására.
A BSZSZ - először általam kutatott -— az Országos Széchényi Könyvtár
Színháztörténeti Tára kézirattárában található, az 1918-1942-es időszakot
felölelő anyaga azért speciális, mert betekintést enged e konfliktusokban,
válságokban, kulturális váltásokban gazdag időszak nem nyilvánosságnak
szánt szakmai kommunikációjába. A szövetség — szerencsére zömmel gépelt
- iratanyaga a , tisztikar" belső erőviszonyait kirajzoló értekezletek, rendes
és rendkívüli közgyűlések jegyzőkönyveit tartalmazza. A téma fontossága
mellett érvel az OSZK Színháztörténeti Tárában őrzött korpusz terjedelme és