Seite 186 [186]
A DIALÓGUSKÖZÖSSÉG
levezethetetlenek."" Minden kommunikációs helyzet legalább két síkon történik:
az egyik a tudatos szint (események, nevek, helyszínek stb.), a másik sík pedig
mindaz, amit a tudatos elbeszélésen keresztül látens módon közvetítünk. Olyan
értelmi, értelmezési struktúrák ezek, melyek elsőre nem is tűnnek fel, mégis
befolyásolják a társas interakciók menetét és üzenetét." Joachim Bauer igy ir
erről a jelenségről: , Ahol emberek vannak együtt, ott mindenütt a legnagyobb
rendszerességgel szokott megtörténni, hogy érzelmileg részt vesznek olyan han¬
gulatokban és helyzetekben, amelyekben mások vannak, és ez a testbeszédük kü¬
lönböző formáiban is megmutatkozik -— többnyire azáltal, hogy egy adott érzés¬
hez tartozó viselkedésmódot tudattalanul utánoznak vagy reprodukálnak. Mint
valami különös ragályos betegségnél, úgy tud az ember egy másikból spontán
módon és önkéntelenül hasonló érzelmi reakciókat kiváltani.""? Egymás törté¬
netébe a jelenben érzelmi szinten kapcsolódunk, és az érzések saját történeteket
hívhatnak be. A dialógusban az önmagát megosztó magával ragadhatja a másik
embert is, aki észrevétlenül saját történetének kapcsolópontjait is meglelheti
a történetben.
A DIALOGUSKOZOSSEG
Hitünk szerint a közösséget Isten hívja létre, de a gyülekezeti élet valósága a gyü¬
lekezeti tagok egymással és Istennel folytatott interakciók révén változik és alakul.
Ha a vezető beosztásokba megfelelő embereket nevezünk ki, évekre meghatároz¬
hatjuk a vállalati stratégiát és a szervezeti légkört.""" — vallja Peter Senge a szerve¬
zetek vezetőinek hatásáról. Vajon a presbitérium és a lelkész szava tényleg többet ér
a közösségen belül, mint az egyes gyülekezeti tagoké, hiszen ők képviselik a vezetés
domináns logikáját.""" Ahogy a könyv hatalomról szóló alfejezetében már szó volt
róla, részben számít, hogy kik a közösség vezetői, mivel , a szervezetben a hatalom¬
mal rendelkezők másoknál hatásosabban képesek alakítani mind a valóságalkotási
57 A. Green: Der Mythos, Ein kollektives Übergangsobjekt - Kritischer Ansatz und
psychoanalytische Perspektiven, in C. Lévi-Strauss - J. P. Vernant (Hg.): Mythos onhe Illusion,
Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1984, 84-116., 105.
Oevermann - Allert - Konau - Krambeck: Die Methodologie einer „objektiven Hermeneutik”,
98.
Bauer: Miért érzem azt, amit te?, 12.
510 P. M. Senge: Az Ötödik alapelv, HVG, Budapest, 1998, 29.
54 A domináns logika szerepéről a vezetésben lásd: C. K. Prahalad - R. A. Bettis: The Dominant
Logic — A New Linkage between Diversity and Performance, Strategic Management Journal, 7
(6), 1986, 485-501., 490-491.
508
509