Page 185 [185]
A LELKÉSSZÉ VÁLÁS FOLYAMATA — KÖZÖSSÉGBE ÁGYAZOTT NÖVEKEDÉS
tud lenni nélküle. Amíg azon nap mint nap dolgozunk, hogy életünk kapcsolati
és anyagi szinten kiszámítható és biztonságos legyen, addig a hétköznapok ru¬
tinjában látszólag megvagyunk anélkül, hogy az egész életünk kimenete, célja
felől kérdezzünk. A lelkészi hivatás viszont éppen ezt a perspektívát képviseli:
A szolgálatunk központi célja leginkább abban áll, hogy segítsük az egyéneket,
családokat és közösségeket életük megváltoztatásában azáltal, hogy megváltoz¬
tatjuk, újrainterpretáljuk életük történetét úgy, hogy ők maguk párbeszédbe
kezdjenek a bibliai és keresztyén történet központi metaforáival és témáival."""
A keresztyénség az identitás formálásához tehát sajátos perspektívát és konkrét
tartalmat rendel, a Krisztusban növekedést.
A KÖZTES TÉRBEN FORMÁLÓDÓ ÉN
A lelkészinterjúk során megjelenő munkahelyi kérdések, munkahelyi elismerések
vagy éppen hiányok az önképben, illetve az önbizalom kérdésében is leképeződ¬
nek. Mit gondolnak rólunk mások és mi milyennek ismerjük saját magunkat,
dialógikus kölcsönhatásban formálják szerepértelmezésünket és identitásunkat.
Az önképünket formáló interaktív visszajelzés jelen van a munkahelyen (ha eset¬
leg kimondatlanul is) és életünk más területein egyaránt. Szakmai szerepünk
formálódásának köztes tere sajátos jelenség, hiszen mindig benne élünk, mégsem
,studunk róla." Megfoghatatlan, hiszen benne a valóság elmosódik, kiformálat¬
lan valamiként létezik, melyben nem lehet szétválasztani a külsőt a belsőtől,
a sajátot a közösségitől. Ahogy Winnicott fogalmaz: , Az én feltevésem az, hogy
ha szükségünk van erre a kettős felosztásra, szükségünk van egy harmadikra
is: az emberi lény életének egy harmadik részére, ez pedig az éhlménymegélés
köztes területe, amelyhez a belső realitás éppúgy hozzájárul, mint a külvilág."
Ez egy olyan átmeneti tere a tapasztalásnak, amelyben a belső realitás és a kül¬
ső élet egyaránt formáló erő. Az én és a környezet köztes terében sok minden
történik, hiszen dialektikus kölcsönhatásban vagyunk egymással. Észrevétlenül
emelünk be életmagyarázatainkba készen kapott forgatókönyveket és sémákat,
melyeket a környezet közvetít felénk (például: szerepküldések, szerepelvárások
a gyülekezetben). A lelkész identitás nemcsak valahol az emberen belül alakul ki,
de nem is egyértelműen vagyunk determinálva külső környezetünk által, hiszen
vannak olyan döntéseink és interpretációink, melyek a környezeti hatásokból
505 Gerkin: Prophetic Pastoral Practice, 59.
506 D. W. Winnicott: Játszás és valóság, Budapest, Animula, 1999, 102.
184