A keresztyénségnek első feladatai között azt kellett megtanulnia, hogy mint
tanítványok az Isten Krisztusban kinyilvánított kegyelmének jelei legyenek a vi¬
lágban (ApCsel 3,3; 3,6). Krisztust követve ezt a feladatot már számos generáció
bejárta előttünk, a követés mégis mindig személyre szabott egyéni és közösségi
döntéseket, életvitelt kíván minden új generáció új tagjától. A társadalmi válto¬
zásokkal, kulturális átalakulással a lelkész szerep is sokat változott az elmúlt év¬
tizedek során, és a lelkészeknek egyénenként és lelkész közösségként is feladata,
hogy a hívő élet , élő emberi dokumentumai", só és világosság (Mt 5, 13) legyenek
a világban."" Ennek kihívását szemlélteti az a példa is, amikor egy végzős te¬
ológushallgató elmondása szerint teherként éli meg, hogy nem lát maga előtt
élhető lelkészképet, pedig erre igazán szüksége lenne. Egy másik beszédes példa
pedig, amikor egy negyvenes korosztályhoz tartozó lelkipásztor azt mondta egy
találkozó alkalmával, hogy inkább nem mondja el a fiatal teológusoknak, hogy mi
vár rájuk a terepen, mert fontos, hogy reménységgel és idealizmussal induljanak
el a pályán. A harminchárom lelkésszel készített interjú elemzésének elsődleges
célja, hogy a beszámolókon keresztül láthassuk, maguk a lelkészek milyennek
látják szolgálatukat. Hitükön és útkeresésükön, reménységükön és reménytelen¬
ségükön, bizonyosságukon és bizonytalanságaikon, örömeiken és fájdalmaikon
keresztül szubjektív módon bár, de mégis reálisan: mit is jelent Krisztust követni
a mindennapokban és egy életen át. A könyv középső fejezetében a lelkészin¬
terjúk tanulságait több témakörben (elhívás, hatalom, magánélet stb.) vázoltam
fel, remélve, hogy kirajzolódik egy olyan lelkészkép, mely segítséget nyújthat
abban, hogy a lelkészi pályán a különböző élethelyzetekben felvetődő kérdések
személyes reflexiójához szempontokat kapjunk. A vizsgálódás közben számos
kérdésre kerestem választ, de számos új kérdés is megfogalmazódott: Vajon