Page 175 [175]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA Ő az, aki téged el tud hívni erre, és Ő az, aki meg tudja mutatni, hogy kell élned stb., tehát, hogy pont a lényeg hiányzik ebből. Sokszor ebben voltam és így prédikáltam, és ez nagyon megdöbbentő volt ezzel találkozni. (31/36) A keresésnek ez a szakasza már az egység megélése, misztikus összekötöttség Istennel, önmagunkkal és a környezetünkkel (via unitiva). Az eddigi kereteken való túllépés, a régi keretekkel való szembenállás után újabb keretek kiépítésének vagy felvállalásának időszaka jöhet el a hívő életében. A spirituális keresés időszaka után az Istennel és a közösséggel más minőségben és egy megújított életcél mentén új spirituális otthonosság időszaka kezdődhet el a hívő életében. Wikström szavaival: , a korábbról ismert hiányérzet ott motoszkál a vándorlás alatt is, mostanra azonban jó adag bizalom veszi át a helyét”.“*4 A következő spirituális otthontalálás lehet, hogy a régi, de lehet, hogy un egy új közösségben valósul meg, de ha visszatér is belső útjainak, kételyeinek megélése után a hívő régi közösségébe, már nem ugyanolyan emberként teszi és eddigi lelki útjának tapasztalatait beépítve, annak kételyeivel és paradoxonaival együtt, mintegy ,második naivitással"? képes újra értelmet látni a közösség gyakorlásában, és új értelmet nyernek akár régebbi hitgyakorlatok, kegyességi formák is. Ahogy azt a Shults-Sandage-féle modell mutatja, a keresés időszaka nem mindig vezet vissza a spirituális otthontalálás körébe, hanem előfordulhat, hogy a hívő már nem - vagy akár hosszabb ideig nem - tér vissza abba a lelki otthonba, amit előtte sajátjának ismert. Előfordulhat, hogy valaki annyira csalódik az egyházában, lelki közösségében vagy akár Istenben, hogy a keresés időszaka után már nem találja helyét és nem tud visszatérni oda. A fent vázolt modell tulajdonképpen egy spirális növekedés dinamikáját írja le, hiszen az otthonosság, keresés (vagy kilépés) során ugyanazok az élettémák kerülnek elő, mint korábban, de más összefüggésben, más rálátással keresünk és találunk választ az élet végső és alapvető kérdéseire. Ahogy Loder fogalmaz: , Bármelyik teológiai antropológiai vita mögött két klasszikus doktrína feszültsége húzódik meg: istenképűség /Istenhez való hasonlóság és az eredendő bűn/ az ember távolsága Istentől. Ezek nemcsak egy-egy élethelyzet kérdései, hanem az egész emberi élet során jelen lévő témák; az emberi fejlődésünk minden egyes szakaszára hatással vannak, és szakaszonként új megvilágításba helyezik e tanok értelmét. Ezek a doktrínák teológiai távlatot adnak a szakaszoknak, szakaszonként is, de egyaránt az élet egészére nézve."6 181 Wikström: A kápráztató sötétség, 246. 185 P. Ricoeur: Zeit und Erzählung III. - Die erzählte Zeit, München: Fink, 1991, 41. 486 J, W. Loder: The Logic of the Spirit - Human Development in Theological Perspektive, San Francisco, Jossey-Bass Publishers, 1998, 109. 174
