A református felfogás szerint a határátlépés az Istentől indul és az ember
irányába tart. Jézus Krisztusban a testet öltött, a Szentírásban pedig az írott
Ige szólítja meg a hívőt, és az Istentől jövő kegyelem megtapasztalása által
jut el a lelki feltöltődéshez és a teljesség élményéhez.
A református felfogás szerint az embernek nem kell elhagynia az ,embe¬
rit" ahhoz, hogy közelebb lépjen az ,istenihez." Az Istennel való kapcsolat
hat ránk, de az , isteni" nem válik lényegünkké, mindig rajtunk kívül álló
valóság marad, az ember nem istenülhet meg.
A református kegyesség Isten Igéjéből táplálkozik. A Szentíráson keresztül
megértett isteni üzenet az elsődleges iránymutató a keresztyén életben.
Olyan tapasztalat, amely szembemenne Isten Igéjével, nem lehet a refor¬
mátus kegyesség része.
A református kegyesség nem cél, hanem következmény. Isten kegyelme
ingyenes, az ember kegyességgyakorlás vagy érdemszerzés által nem érhet
el semmit Istennél.
A református kegyességnek etikai következményei vannak, a keresztyén
közösség javára és nemcsak az egyén épülésére szolgál.
A református kegyesség legfőbb célja Isten dicsőítése és magasztalása a hét¬
köznapokban.