Page 163 [163]
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
A református hagyomány szkepszissel tekint az intuitív átélésekre, mert azok
esetleg kontroll nélküli individualizmushoz és túlzott érzelgősséghez vezethet¬
nek. A kultúra spiritualizálódása a gyülekezeti tagokra és a lelkészekre is hat, és
mára megjelent egyfajta útkeresés régi és új formák között." Egy lelkész így be¬
szélt a református spiritualitás gyülekezeti szintű megélésének útkereséséről:
Miért ne tarthatnánk mi éjfélkor istentiszteletet? Nincs előírva, hogy nem lehet. Egyik
néni mondja utána nekünk, hogy ő már kezd kiábrándulni a református egyházból,
mert már a református egyházban is karácsonykor éjféli misét tartanak. Hát mon¬
dom: ,ne tessék haragudni, egyet biztos tudok mondani, misét nem tartanak. Éjfélkor
tartanak éjszakai istentiszteletet, az más." Miért? A Bibliába nincs beleírva, hogy
csak vasárnap 10 óra. [...] Tehát, hogy az éjszakának tök jó hangulata van [...] És ott
is körbeállós úrvacsora van, de ott viszont a liturgiában a könnyedebb énekek felé
fordulunk el. Tehát az ifjúsági énekek felé, de van taizé ének is, van imameditáció,
tehát, hogy tényleg egy más keret és az jön visszajelzésként, hogy: , fú ez ott volt? [...)]
„hü, most akkor ez egy nagy lelki élmény." És én azt gondolom, hogy ezek kellenek,
amik azt elérik, hogy karácsony éjszaka azt élem át, hogy a testté létel az egy milyen
csodálatos dolog. És ehhez át kellett lépni a vallásos kereteken, amik ezt nem segítik,
és nem engedik. (21/1)
William James a vallásos tapasztalatokat vizsgálva négy ismérvet ír le: szerin¬
te az élmények elmagyarázhatatlanok, e tapasztalatok átmenetiek és noetikus
minőségűek, illetve magát az élmény átélőjét passzívnak tekintik." Az ilyen
tapasztalat ,csúcsélményként"" rövid ideig valósul meg, és nem egy állandó
állapotot jelöl. Az átélő úgy érzi, hogy nem aktív cselekvője az eseménynek,
hanem megtörténik vele, a tapasztalás változást hoz az életébe, nem tudja meg
nem történtté tenni, mert az élet egy új dimenziója nyílt meg előtte. A spirituális
élmény intuitív módon szólítja meg átélőjét, és ennek megosztása csak körülírása
lehet a leírhatatlannak. A vallás nyelve ennek az élménynek a körülírásában és
megosztásában ad nevet az átélésnek: , A vallási szimbólumok a legalapvetőbb
igazságot közvetítik olyan dolgok, személyek vagy események segítségével,
amelyek közvetítő szerepük által önmaguk is szentté" válnak. A szent helyek,
idők, könyvek, szavak, képek és cselekedetek megtapasztalása által a szent
szimbólumai magát az istenit tárják fel, és ezáltal a szentség érzését keltik egy
147 Batta: A spiritualitás újra-felfedezése a kálvinizmusban.; Lásd még: Bodó: Lelkipásztori hivatás
és spiritualitás, 303—320.
“48 James: The Varieties of Religious Experience.
44° Maslow: Religions, Values, and Peak-Experiences.; Csikszentmihälyi: Flow: Az aramlat, 399.
162