Oldal 144 [144]
OCR
AZ EGYHÁZI KULTÚRA ÉS A LELKÉSZI SZEREP HATALMI DIMENZIÓI Ahogy az idézetek is mutatják, a véleményformálásban elért siker nemcsak hatalmat jelent a társas kapcsolatokban, hanem az önbizalomra és az önértékelésre is hatással van. Az emberi hatalom viszonylagossága a legfelsőbb hatalomhoz képest Istennel kapcsolatban olyan , önmegvalósítást" élhet át a hívő, amikor az Egészre kérdez rá, s magát ehhez az Egészhez kapcsolja és ebből a szempontból értelmezi helyét a világban." A lelkészinterjúkban is megjelenik Isten személyes jelenléte és az Egész feletti uralma. A hívő számára a legbelsőbb önismeret és az Egész összefüggésben jelenik meg. Isten az, akivel a legbelsőbb imádságban párbeszédben állunk és Augustinus szavaival élve: , Jól ismersz te, Uram, engemet, akárki vagyok (...) Semmi igazat nem mondok a világnak olyat, amit te előbb nem hallottál tőlem. Te sem hallasz semmi olyasmit tőlem, amit nem te mondottál előzőleg nekem."?? Ugyanakkor Isten az egész világ ura, aki idő és tér felett egészében látja és uralja a világot. Krisztus a személyes megváltóm, aki egyben pantokrátor, a világ ura." Az egyházi világszemléletben fellelhető az, amiről Vass Csaba a következőképpen fogalmaz: , A hagyományos társadalmak valamilyen transzcendens középponthoz viszonyítva élték életüket: mindent, a legjelentéktelenebbnek is tűnő cselekedeteiket, de még vágyaikat, óhajaikat is ehhez a középponthoz mérték, s csak azt fogadták el, amely e transzcendens viszonyítási középpontnak megfelelt, amelyet az elfogadhatott."?" Isten úgy jelenik a lelkészinterjúkban is, mint akinek a hatalma viszonylagossá teszi az emberi hatalom minden formáját: Én Istenben és az ő Fiában mindig a megszabadító és a nagyon szolidáris Istent és Urat, a hatalom egyedüli birtokosát ismerem fel, tehát minden hatalmat, amelyik a hatalmaskodással, a hatalom túlterjeszkedésével van összefüggésben, azt kritikusan látom, és elutasítom. Ezzel szemben a befogadó hatalmat, amelyik a hatalmat, hatalmának az eszköztárát arra használja, hogy elfogadja a másikat, különösen is a legkisebbeket, azt pedig támogatom. Egészen döbbenetes történeteknek lehettem így a tanúja, tehát Plessner: Conditio Humana, 390—391. és Székely János: Önmegvalósítás vagy önmagunk elvesztése? Az önmegvalósítás az evangélium fényében, in Tőzsér Endre (szerk.): Önmegvalósítás keresztény szemmel, Pszichológusok és teológusok, 9, Budapest, Új ember, 2006, 9-34, 25. Augustinus: Vallomások, Budapest, Gondolat, 1982, X. könyv, II. fejezet, 278-279. #6 Hahn: Theologie des Neuen Testaments, Band I, 113. 39 39: a Ss Vass Csaba: Hatalom, szakralitás, kommunikáció -— Kommunikaäciö- Es mediaelmeleti tanulmanyok, Kölcsey Füzetek, 2005, 48. 143
