Oldal 144 [144]
AZ EGYHÁZI KULTÚRA ÉS A LELKÉSZI SZEREP HATALMI DIMENZIÓI
Ahogy az idézetek is mutatják, a véleményformálásban elért siker nemcsak ha¬
talmat jelent a társas kapcsolatokban, hanem az önbizalomra és az önértékelésre
is hatással van.
Az emberi hatalom viszonylagossága a legfelsőbb hatalomhoz képest
Istennel kapcsolatban olyan , önmegvalósítást" élhet át a hívő, amikor az Egészre
kérdez rá, s magát ehhez az Egészhez kapcsolja és ebből a szempontból értelmezi
helyét a világban." A lelkészinterjúkban is megjelenik Isten személyes jelenléte
és az Egész feletti uralma. A hívő számára a legbelsőbb önismeret és az Egész
összefüggésben jelenik meg. Isten az, akivel a legbelsőbb imádságban párbe¬
szédben állunk és Augustinus szavaival élve: , Jól ismersz te, Uram, engemet,
akárki vagyok (...) Semmi igazat nem mondok a világnak olyat, amit te előbb nem
hallottál tőlem. Te sem hallasz semmi olyasmit tőlem, amit nem te mondottál
előzőleg nekem."?? Ugyanakkor Isten az egész világ ura, aki idő és tér felett
egészében látja és uralja a világot. Krisztus a személyes megváltóm, aki egyben
pantokrátor, a világ ura."
Az egyházi világszemléletben fellelhető az, amiről Vass Csaba a következő¬
képpen fogalmaz: , A hagyományos társadalmak valamilyen transzcendens kö¬
zépponthoz viszonyítva élték életüket: mindent, a legjelentéktelenebbnek is tűnő
cselekedeteiket, de még vágyaikat, óhajaikat is ehhez a középponthoz mérték,
s csak azt fogadták el, amely e transzcendens viszonyítási középpontnak megfe¬
lelt, amelyet az elfogadhatott."?" Isten úgy jelenik a lelkészinterjúkban is, mint
akinek a hatalma viszonylagossá teszi az emberi hatalom minden formáját:
Én Istenben és az ő Fiában mindig a megszabadító és a nagyon szolidáris Istent és Urat,
a hatalom egyedüli birtokosát ismerem fel, tehát minden hatalmat, amelyik a hatal¬
maskodással, a hatalom túlterjeszkedésével van összefüggésben, azt kritikusan látom,
és elutasítom. Ezzel szemben a befogadó hatalmat, amelyik a hatalmat, hatalmának
az eszköztárát arra használja, hogy elfogadja a másikat, különösen is a legkisebbeket,
azt pedig támogatom. Egészen döbbenetes történeteknek lehettem így a tanúja, tehát
Plessner: Conditio Humana, 390—391. és Székely János: Önmegvalósítás vagy önmagunk el¬
vesztése? Az önmegvalósítás az evangélium fényében, in Tőzsér Endre (szerk.): Önmegvalósítás
keresztény szemmel, Pszichológusok és teológusok, 9, Budapest, Új ember, 2006, 9-34, 25.
Augustinus: Vallomások, Budapest, Gondolat, 1982, X. könyv, II. fejezet, 278-279.
#6 Hahn: Theologie des Neuen Testaments, Band I, 113.
39
39:
a
Ss
Vass Csaba: Hatalom, szakralitás, kommunikáció -— Kommunikaäciö- Es mediaelmeleti tanul¬
manyok, Kölcsey Füzetek, 2005, 48.
143