Oldal 143 [143]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA hallgatniuk? A belső pozicionálásban azonban nemcsak a másik embernek szánunk rangot, hanem saját magunkat is elképzeljük a másikhoz képest. Az adott kommunikációs helyzetben megmutatkozik, hogy mennyire vagyok, lehetek rendben a másik szemében, vagy a saját szempontjaim alapján. Egy lelkész így vall erről: Én három hónapig vergődtem, hogy én nem vagyok [a lelkész előd neve]. Nem tudok úgy prédikálni. Más ez a gyülekezet. [Az előző] gyülekezet kis gyülekezet, látható, átfogható, otthon vagyok benne, ismernek az emberek, nagyon szeretnek. Óriási tekintélyem lett azzal, hogy nem csak az ukázokat adtam, hanem együtt dolgoztam a férfiakkal. Például ebből kifolyólag is vívtuk a hit harcait. (27/6) A viszonyok rendszerében saját magunkhoz is viszonyulunk, de ebben nemcsak a másik emberrel, hanem az Istennel való kapcsolatunk is meghatározó. Ahogyan Benkő Antal fogalmaz: , A keresztény emberkép lényeges összetevője, hogy az egyén nem abszolút, hanem csak relatív létező: Istentől függ, és csak benne teljesedhet ki egészen. Igazán csak benne valósíthatja meg önmagát."?? A hatalom, siker és kudarc kérdéseiben a lelkészek az önmagukkal való viszonyt elsősorban a közösséghez és az Istenhez való viszony fényében értelmezték: Eltelik pár évtized, az ember tapasztalt ilyet is meg olyat is. És kapott hideget, meleget, meg, ahogy mondani szokták, adtam is meg kaptam is. Sok mindenen átment az ember és bárkiben kialakul egy rutin, persze kialakul a rutin, de nagyon nagy tragédia, ha egy lelkipásztor rutinból csinálja a dolgokat. Ha nem jelenik meg újra és újra isteni kegyelem. Te így gondolnád, de írok egy új tant. Keresni és mindenképpen azt gondolom, hogy alázat kell, beismerés kell, annak elismerése, hogy nem tudom egyedül vinni a gyülekezetet. Szolgatársi közösség kell hozzá. Ez nem ilyen egyszerű feladat. A lelkipásztornak is van ó embere, régi természete. (27/8) Amikor rád pakolódik az élet, hát én marhára élveztem. Tehát ez a , se ne legyél sablonos, se ne legyél rutinos", de maradj alázatos. Nahát, ez nem mindig sikerült, de ja... Szóval az nagyon jó dolog volt. (12/26) Nem kell, hogy engem megtapsoljatok. Én soha nem hiszem, vagy legalábbis nem motivál ez, hogy most akkor háromezren tapsolnak. Ebben megfürödhetsz, de mégis azt gondolom, hogy az Isten valami miatt jól látta azt, hogy nekem sokkal több alázatra van sziikségem. (12/42) 39. “© Benkő Antal: Önmegvalósítás: antropológiai megfontolások, in Tőzsér Endre (szerk.): Önmegvalosítás keresztény szemmel, Pszichológusok és teológusok, 9, Budapest, Új ember, 2006, 35—54., 53. 142
