Seite 142 [142]
AZ EGYHÁZI KULTÚRA ÉS A LELKÉSZI SZEREP HATALMI DIMENZIÓI
Isten a történetem ura is." Isten az, aki létrehozta az élő vilägot (Jer 27,5; 32,17)
és kiterjeszti hatalmát az emberekre, hogy tervét a történelemben is véghezvigye
(2Möz 15,13; 5Möz 3,24; Zsolt 46,1; 86,16). A hatalom Istenhez tartozik, aki
hatalmat delegál, hatalommal ruház fel embereket feladatokra (5Móz 8,18;
Ézs 40,29; Mik 3,8; Mt 22,29; 1Kor 2,4; Ef 3,7). A delegált hatalom célja lehet
akár politikai (Eszt 1,3; Lk 20,20), katonai (1Krön 20,1) vagy mäs küldetés, ami
a közösség (Isten népe, gyülekezet, világ) megmentésére, javára szolgál. Ha va¬
laki a hatalmat magának tulajdonítja és saját hasznára él vele, akkor az önámí¬
tás (5Möz 8,17-18; Hös 2,7-9; Jn 19,10-11) és Isten előtt nem kedves. Egyedül
Jézus az, akinek a hatalom nemcsak adatott (Jn 5,27; 17,2), hanem Isten Fiaként
lényéhez kötött (Mt 9,6—7; Lk 4,36). Jézusnak hatalma van a láthatatlan világ
erői felett is (Róm 8,38; Kol 2,10; Lk 9,1). Pál a keresztyén életet mint Istentől
hatalommal felruházott létformát írja le. Krisztussal közösségben a hívő felve¬
heti a harcot a bűn, a halál és a törvény hatalmával (Róm 6-8) és erőt kap a bi¬
zonyságtevő életre (2Tim 1,7—8).?? Péter második levelében is találkozunk ezzel
a hatalomértelmezéssel: ,,Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal,
ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismerjük őt, aki saját dicső¬
ségével és erejével hívott el minket." (2Pt 1,3) Az idézett szakasz kontextusából
kitűnik, hogy ez az erő a tudáson és az erényes életen át sugárzik. Péter az erőt
nem passzív energiának, hanem egy alapnak és motivációnak tekinti, hogy a ke¬
resztyén életvitel során Krisztusról tegyen bizonyságot az életünk (2Pt 1,5—9).
A hatalom és siker személyes megélésének kihívásai
A közgazdaságtan klasszikusának számító Adam Smith éleslátással írja a hatalom
kísértéséről: ,a hiúság érdekel bennünket, nem a jólét vagy a gyönyör." S ezzel
a kísértéssel a cölibátusban élő papnak, szegénységi fogadalmat tett szervezetesnek
vagy a polgári létben élő lelkésznek is számot kell vetnie.?! Hiszen a hatalom kér¬
dése nemcsak a szervezet különböző szintjein és a közösségi kapcsolatok szintjén
jelenik meg, hanem az egyén belső viszonyulásaiban is reflexióra váró kérdés.??
A hatalmi játszmák többsége emberi kapcsolatokban jelenik meg: Ki milyen erős
játékos, hozzánk képest hol helyezkedik el belső mentális térképünkön, kiket tar¬
tunk tekintélyszemélyeknek, véleményvezéreknek? Kik azok, akiknek ránk kellene
388 Vö. F. Hahn: Theologie des Neuen Testaments, Band II, Tübingen, Mohr Siebeck, 2002, 168-193.
38° Gunneweg — Schmithals: Herrschaft, 103-106.
390 A. Smith: The Theory of Moral Sentiments, Indianapolis, Liberty Classics, 1982, 50.
391 Vö. A. Adler: Emberismeret, Göncöl, Budapest, 1994.
392 Hézser Gábor: Vezetés — személyiség — hatalom, in Fazakas Sándor (szerk.): Vezetés és menedzs¬
ment az egyházban és a diakóniában, Budapest, Kálvin, 2008, 109.
141