Seite 112 [112]
OCR
A LELKÉSZI SZOLGÁLAT ÉS A MAGÁNÉLET KAPCSOLATA a munkához a felnőttkori tanulás szemléletét kell szem előtt tartanunk, amelyben a hallgató partnerként és jövendőbeli munkatársként éli meg a lelkésszé válás teológiai Eveit.?” A LELKÉSZI SZOLGÁLAT ÉS A MAGÁNÉLET KAPCSOLATÁNAK RENDSZERSZEMLÉLETI MEGKÖZELÍTÉSE Ebben az alfejezetben a lelkész és családja mentálhigiénés-lelki egészségének kérdéseivel foglalkozom, azzal a fókusszal, hogy a munka—magánélet közti határtartás hogyan valósul meg a lelkészek életében." A lelkész családját és a gyülekezetet egy rendszerként kezelem, melyben a lelkész családja a nagyobb közösség egyik alrendszereként jelenik meg. A lelkészcsalád különleges helyet tölt be a gyülekezet életében, ugyanis a kapcsolatok hálózatában többnyire más személyekkel, esetleg családokkal együtt központi, centrális helyet foglal el a gyülekezeti hálózati rendszerben. A lelkész gyülekezetvezetői szerepéből adódóan a gyülekezeti közösség eleve központi helyet ,előlegez meg" egy új lelkésznek, aki szolgálata során általában erős kapcsolatot ápol a gyülekezet vezetésével (gondnok, presbitérium) és olyanokkal, akik érdeklődésüket, vallási stílusukat, életkorukat tekintve jobban tudnak kötődni az adott lelkipásztorhoz. Előfordul azonban olyan helyzet is, amikor a lelkész a gyülekezet hálózata szempontjából periférikus módon, lazán kötődik a rendszerhez és a rendszer központi embereihez."! A gyülekezet rendszerszerű működéséből következik, hogy ha egyszer kialakult egy status guo, akkor a rendszer igyekszik azt egyensúlyban tartani. "? Bár néha zavarok állhatnak elő, de a rendszer mindig arra törekszik, hogy egyfajta egyensúlyi állapot, homeosztázis jöhessen létre.?"? 299 Pángyánszky Ágnes: Tanítás és tanulás felnőttkorban - Szemléletváltás a felnőttkatekézisben, Budapest, Evangélikus Hittudományi Egyetem, 2015, 191-193. A fejezet tanulmány változata a következő címmel jelent meg: Siba Balázs: A gyülekezet és a lelkészcsalád viszonya — rendszerszemléleti megközelítésben, Iheológiai Szemle, Budapest, 2016/IV. 229-237. Kaszö Gyula: Gefängnisseelsorge in Ungarn — Historische, systemisch-pastoralpsychologische und theologische Perspektiven, Budapest, LHarmattan, 2007, 165. Hézser Gabor: Miért? - Rendszerszemlélet és lelkigondozüi gyakorlat, Budapest, Kälvin, 1996, 16-18. „Az önszabályozás korábbi fogalma, a homeosztázis helyett most az autopoiézis kifejezés nyert általános elfogadást. Az előbbi azt sugallta, hogy a rendszer mindig visszaáll ugyanarra az állapotra, így végső soron a terápiás beavatkozások eredményessége korlátolt. Az utóbbi szerint viszont a rendszer egy külső zavar (esetünkben a terápiás beavatkozás) hatására újraszerveződik, beépítve a kívülről jött új impulzusokat. A rendszerek egyensúlya tehát ennek értelmében nem statikus, hanem dinamikus egyensúlyként fogható fel." Mihalec Gábor: A lelkigondozás és a pszichoterápia határkérdései a házassággondozásban, PhD-értekezés, KRE HTK, Budapest, 2013, 125. A rendszerszemlélet alapjaihoz lásd: Ludwig von Bertalanffy: Adalékok egy általános 300 30 30. 18 303 111
