Seite 103 [103]
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
ti csináltok az egy nagy istentelenség, és ezt abba kellene hagyni, és ezt nem szabadna
így. Ezt nagyon sajnálom, mind az én hozzáállásomat, mind ezt az egész helyzetet.
Nagyon nehezen beilleszthető valaki, aki egy lelki közösségből jön, és aktív lelki élet¬
ből, ez a... nem tudom, hogy most a teológia milyen, de akkor ez szinte borzasztó
nehéz volt valamilyen módon beilleszkedni ezzel a hozzáállással [...] tehát nagyon
erős kontraszt volt. (31/21)
Az egyházi közösségekből hozott sokféleség, a kialakuló klikkek és csoportok
közül kiemelkedik a ,piés" és ,piás" csoportok megkülönböztetése. A teológiai
tanulmányok során sokféle feszültséget hordoznak a rendszerben élők. Ezeknek
a feszültségeknek egy része életkori sajátosság, de egy másik részük viszont a te¬
ológia mibenlétével kapcsolatos. Több esetben a teológia mint tudomány és/vagy
az egyéni hit megélése közti feszültség rajzolódnak ki:
Mert sajnos azt is kellett lássam, hogy a professzorok közül sem mind hívő. (16/24)
Hány teológiai tanár jár gyülekezetbe? Hány teológiai tanár van ott minden áldott
vasárnap a templomban? Prédikál, szolgál, megy el reggeli áhítatra, megy el hétközi
alkalmakra? Hagyjuk már! 9596-uk sehova nem jár. (18/12)
Értékkonfliktus az, ami két ,címkézett" csoport létét életre hívja. Mivel
ez a ,piés"/, piás" ellentét informálisan van jelen, így nehéz pontosan körülhatá¬
rolni, hogy miről is van szó. Egyik lelkész így próbálta körülírni a jelenséget:
Olyan volt a vallásosság, ahogyan később itt a teológián fogalmazták meg, hogy két
táborra oszlott elég élesen a társaság, a piásokra és a piésekre. Na most, a pietisták
azaz a piések, azok szörnyen vaskalaposak tudnak lenni, ez a vonal volt az uralkodó.
[...] És a vaskalaposság, ez a merev, törvényeskedő dolog [...] attól más ember is a haját
tudta tépni. Nem nagyon volt alternatívája ennek. Tehát ez a mélyen vallásos kegyes¬
ségi pietista vonal volt a kínálat ott, a másik pedig ennek a természetes, kamaszos,
zabolátlan, dühös elutasítása. És mélyen meg tudtam érteni mindkét tábort. Én nem
váltam lázadó elutasítóvá, én ezt a fajta kegyességet éltem, azzal együtt, hogy a szere¬
tetlenségi részét nem tudtam magamévá tenni törvénykezés szintjéig. És azért nem,
mert ott éltem eleven emberekkel, és kimondatlanul, de értékelték. Az osztálytársaim
és a szobatársaim. (5/33)
Valószínű, hogy a teológiai hallgatók többsége nem tudná magát egyértelműen
egyik, vagy másik csoportba behatárolni a teológiai évek elején/során, hiszen
102