OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA Igazából aztán elhívás volt az út ott. Most nem tudom, hogy azt mondtam-e? Tudtam, hogy jó helyen vagyok - vagy ezt csak éreztem -, de nagyjából ennyi volt, tehát nem volt semmi katartikus élmény. Utólag aztán majd ez még biztos jön, ahogyan értékeltem, miért vagyok ott — abban aztán van szerep. Majd később jön a megerősítés abban, hogy jó helyen vagyok. Két időben és két helyen; teológia alatt is; a második lelkészképesítő vizsga után. (13/17) Az elindulásban (az első reflexiós kör) is fontos a külső megerősítés: Az ifi közösségem is nagyon megerősítő volt így körbe álltak, imádkoztak értem, megáldottak, illetve a szüleimtől megint ez az ilyen ellentétes, hogy biztos, hogy ezt akarod? Apukám így inkább az egyház negatívumait állította elém, hogy ezért jól gondoljam meg, így nem is tudom, volt egy ilyen, de ez is inkább megerősített, azt gondolom abban, hogy jó lesz ez. Tehát, hogy egy ilyen elhívás folyamat élményem is ide kötődik. Hát meg nagyon sok ilyen beszélgetés, most a konkrétakra nem is emlékszem, csak tényleg ezek. Annyi kérdést feszegettünk, boncolgattunk, volt, hogy este így filozofáltunk. Volt egy osztálytársam, aki nagyon szeret különösen is ilyen hitvédelem, vagy hitvitákat velem rendezni. Ő kételkedő volt, én akkor az ilyen fix ember, és akkor így, egymást győzködtük. [...] tehát rengeteget beszéltünk ezekről, most olvastam is utóbb: a középiskolásoknak nagyon fontos, hogy saját közegükben tudnak ezekről beszélni. (21/17) Az elindulás után a későbbiekben is hangsúlyosan jelenik meg a környezet viszonyulása az elhívott ember belső késztetéseihez. Például a teológiai felvételi (újabb reflexiós kör) külső megpecsételésül, megerősítésül szolgál több bizonytalankodó számára: És utána jött egy nagy fordulat, a felvételit követően, nem pusztán az, hogy fölvettek, ez is egy nagy, pecsétes ajándék volt, hogy elfogadták az én felvételimet is. (11/15) A teológia során is többször szembesül a hallgató az elhívásának kérdéseivel (újabb reflexiós kör): Sokakat megzavart, az elhívásukba, élő hitükbe vetett bizalmukat kikezdte az a teológia, amely gyakran nekem úgy tűnt: annak bizonyításán fáradozik, hogy mi miért nem lehet úgy a Szentírásban, mint ahogy meg van írva. Nem pedig azt keresi és azon munkálkodik, miért szükségszerű, hogy éppen úgy legyen igaz egy ige, mint ahogy megíratott számunkra a Bibliában. (15/6) 86