Seite 76 [76]
MEGTÉRÉSÉLMÉNYEK A LELKÉSZINTERJÚK TÜKRÉBEN
egy alapvetően szerető attitűd alakul ki. Az ,én" megerősödik és kialakul
az Istennel való személyes kapcsolat tudata. A megtéréssel beindul egy olyan
folyamat, amelyben Girgensohn szavaival élve , az istengondolat gondoltatja
magát."?" Isten elkezd munkálkodni az ember életében. De ahhoz, hogy a Lélek
gyümölcseit (Gal 5,22) az ember valóban megteremje, Isten kegyelme mellett
erőfeszítésre és hűségre van szükség.
És hát rendkívül aktív volt ez a kör, tehát az volt még egy nagyon [...] dolog az ige¬
hirdetésen és hát a megtérés — ugye ez egy alapvető kérdés, de azon túl rögtön és
azonnal belekerültünk egy hihetetlen aktív környezetbe. Mindenkinek feladata volt,
Erdélybe jártunk, akár évente tízszer is vittünk segélyszállítmányokat, hangfelvéte¬
leket, interjúkat csináltunk kinn, hogy például Csángóföldön megmaradó értékeket
mind megőrizzük, tehát olyan szolidaritásokba kerültünk bele, amelybe egyébként
ember normálisan nem tud belekerülni, de a legvégső, radikális megjelenítésig, és
ez nekem nagyon fontos volt, és nagyon áldott dolog volt, és így történt az, hogy 19X.X¬
ben, február 12-én, ha jól emlékszem, én is megtértem, és ez életemnek egy nagyon,
egy nyilván nagyon fontos pillanata volt... Még egy nagyon fontos dolog volt, hogy
ez úgy volt megtérésre hívó környezet, hogy ebben a társadalmi felelősséget elképesz¬
tően előtérbe helyezte ez a kör. (8/4)
Jung nyomán Süle Ferenc a megtéréssel kapcsolatban felhívja a figyelmet az úgy¬
nevezett visszacsapási fázisra," amely a megtérés utáni örömöt követi. Ennek
egyik megjelenési formája lehet az elfojtás: a tudattalanban az elfojtott erők hatni
kezdenek. Ennek következtében a megtért hívők egyre több dologban kezdenek
sÖrdögöt látni", ekkor nemcsak a másképp gondolkodókat ítélik el, hanem saját
korábbi énjüket is lenézik. Ha a megtérés hátterében a külső szuggesztív ténye¬
zők túl erősek, döntést kényszeríthetnek ki az emberből. Ilyenkor nem az egész
személyiség változik meg, hanem felszínes megtérés történik. A kényszer alkal¬
mazása sokszor visszájába csaphat át, és a megtérő nemcsak csalódik, de vissza
is esik korábbi állapotába. Egy lelkész így vall erről:
Én azt tudtam, hogy hogy nekem most itt van a helyem, hogy engem ide hívott az Isten,
de hogy megtértem vagy nem tértem meg, vagy ez mitől lesz, vagy hogy lesz, én ezeket
nem tudtam. Az én édesapám nem ezekben a terminológiákban prédikált. Nem volt
kedvenc igehelye, semmiféle pokol kénköves tüzével se fenyegetett, és a megtérésről is
annyit beszélt, amennyit beszélni kellett, és nem mindenistentiszteleten erről volt szó.
27 Vető: Tapasztalati valláslélektan, 51.
218 Süle: Valláspatológia, 234—239.