Oldal 61 [61]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA tartott csoportoktól és személyektől függ hit- és értékrendszere. (Szintetikus— konvencionális szinten Isten személyéhez való megtérésről és Isten népéhez való megtérésről beszélhetünk.) Ez a rendszer azonban még nem kiforrott. Általánosságokban vagy szimbolikus kifejezésekben határozza meg a világ öszszefüggéseit, sajátosan érzelmi színezettel ad magyarázatokat az élet nagy kérdéseire. Ezen a hitszinten lévők számára a szimbólumok - így a vallásiak is — már összetettebbek, mint a szó szerinti jelentésük, értelemteremtő erővel bírnak. Negyedik szint: az individuális-reflexív hitstruktúra, ekkor válik a hit gondolkodóvá, s egyedivé. Kialakul a formális gondolkodás képessége, jellemző e korszak ítéletalkotására a relativizmus. Ezen a szinten az ember saját örökölt világképét, tantételeit megvizsgálja, és kritika tárgyává teszi. Csak azt fogadja el tekintélynek, ami egyezik a saját maga által jónak tartott világnézettel. Olyan közösségeket választ melyeknek normáival egyetért, s személetével azonosulni tud. Ez a hitfokozat megkívánja, hogy a személy önazonosságát elsősorban ne másoktól függően határozza meg. Csak azt vallja és vállalja, amit személyesen már megharcolt és magáénak vallott. Az egyén végső értékek után kutat, melyekhez személyes döntés alapján akar viszonyulni. Ideákban fogalmazza meg elképzeléseit a világ dolgairól. (Ezen a hitszinten beszélünk az Isten gondolatához és akaratához való megtérésről.) Az individuális-reflexív hit számára a szimbólum elválik a szimbolizálttól, s ereje már jelentésében van. A struktúraváltások egyénenként más és más módon mennek végbe. Az interjúkban is találkozunk a változás, mint sémarendszer-változás megélésével: Valahol nagyon sokáig ugyanazon a szinten voltam és talán ez egy ilyen törvényszerűség, hogy az embernek az újjászületése meg a felnőtt férfivá érése nem mindig esik egybe. Tehát nekem egy csomó dolgom volt, ami ment rutinból, meg lendületből, vagy akár mély meggyőződésből, de inkább köthető a 16-20 éves korszakomhoz, mint ahhoz, ami most vagyok. Tehát, ha azt nézzük, hogy mennyi Bibliát olvasok, ugyanannyit olvasok mindig. Ez nem kérdés. [...] Hát mostanság volt egy elég mélyülős időszakom, és inkább csak a csendesség felé mozdultam el valahogy. Tényleg azt hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga hübrisze ebben a történetben. Nekem is megvolt. Nem mondom, hogy elhittem magamról, hogy vagyok valaki, de sok esetben azt gondoltam magamról, hogy egy dologban én jó vagyok. Meg persze az is vagyok, de értsd jól. Tehát ez nem azzal a fajta szakmai alázattal fogalmazódott meg, hogy én akkor igen, itt tudom a helyem és ez vagyok, hanem sokkal inkább jelentette azt, hogy én a szívemből jó vagyok. Akkor én ezt ilyen menekülési útvonalnak fogtam fel, nem másnak. Most már kezdek rendben lenni magammal, most egyre inkább azt érzem. Utoljára gimiben voltam ennyire jól. Akkor volt a legjobb a személyes imaéletem, ilyen 60
