Page 61 [61]
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
tartott csoportoktól és személyektől függ hit- és értékrendszere. (Szintetikus—
konvencionális szinten Isten személyéhez való megtérésről és Isten népéhez
való megtérésről beszélhetünk.) Ez a rendszer azonban még nem kiforrott.
Általánosságokban vagy szimbolikus kifejezésekben határozza meg a világ ösz¬
szefüggéseit, sajátosan érzelmi színezettel ad magyarázatokat az élet nagy kérdé¬
seire. Ezen a hitszinten lévők számára a szimbólumok - így a vallásiak is — már
összetettebbek, mint a szó szerinti jelentésük, értelemteremtő erővel bírnak.
Negyedik szint: az individuális-reflexív hitstruktúra, ekkor válik a hit gon¬
dolkodóvá, s egyedivé. Kialakul a formális gondolkodás képessége, jellemző e
korszak ítéletalkotására a relativizmus. Ezen a szinten az ember saját örökölt
világképét, tantételeit megvizsgálja, és kritika tárgyává teszi. Csak azt fogadja
el tekintélynek, ami egyezik a saját maga által jónak tartott világnézettel. Olyan
közösségeket választ melyeknek normáival egyetért, s személetével azonosulni
tud. Ez a hitfokozat megkívánja, hogy a személy önazonosságát elsősorban ne
másoktól függően határozza meg. Csak azt vallja és vállalja, amit személyesen
már megharcolt és magáénak vallott. Az egyén végső értékek után kutat, me¬
lyekhez személyes döntés alapján akar viszonyulni. Ideákban fogalmazza meg
elképzeléseit a világ dolgairól. (Ezen a hitszinten beszélünk az Isten gondolatához
és akaratához való megtérésről.) Az individuális-reflexív hit számára a szimbó¬
lum elválik a szimbolizálttól, s ereje már jelentésében van.
A struktúraváltások egyénenként más és más módon mennek végbe. Az in¬
terjúkban is találkozunk a változás, mint sémarendszer-változás megélésével:
Valahol nagyon sokáig ugyanazon a szinten voltam és talán ez egy ilyen törvény¬
szerűség, hogy az embernek az újjászületése meg a felnőtt férfivá érése nem mindig
esik egybe. Tehát nekem egy csomó dolgom volt, ami ment rutinból, meg lendület¬
ből, vagy akár mély meggyőződésből, de inkább köthető a 16-20 éves korszakomhoz,
mint ahhoz, ami most vagyok. Tehát, ha azt nézzük, hogy mennyi Bibliát olvasok,
ugyanannyit olvasok mindig. Ez nem kérdés. [...] Hát mostanság volt egy elég mélyü¬
lős időszakom, és inkább csak a csendesség felé mozdultam el valahogy. Tényleg azt
hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga hübrisze ebben a történetben. Nekem is
megvolt. Nem mondom, hogy elhittem magamról, hogy vagyok valaki, de sok esetben
azt gondoltam magamról, hogy egy dologban én jó vagyok. Meg persze az is vagyok,
de értsd jól. Tehát ez nem azzal a fajta szakmai alázattal fogalmazódott meg, hogy én
akkor igen, itt tudom a helyem és ez vagyok, hanem sokkal inkább jelentette azt, hogy
én a szívemből jó vagyok. Akkor én ezt ilyen menekülési útvonalnak fogtam fel, nem
másnak. Most már kezdek rendben lenni magammal, most egyre inkább azt érzem.
Utoljára gimiben voltam ennyire jól. Akkor volt a legjobb a személyes imaéletem, ilyen
60