Oldal 53 [53]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA egyetemi években pedig saját maga választja, hogy kikkel van együtt és tanul, merre viszi tovább az élet. Ezt a pozitív megerősítést tudom mondani. A negatívra talán azt tudom mondani, hogy volt egy élményem, hogy valamiért az iskolában talán éppen ez a sztori volt, amit az előbb említettem. Mentem be az édesanyámhoz, aki éppen dolgozatot javított, hogy el akarok mondani valamit. És édesanyám csak azt válaszolta, hogy most nem ér rá, ezt még be kell fejeznie. De én ezen annyira megbántódtam, hogy utána nem is akartam elmondani semmit. Volt a leválásnak egy ilyen nehéz élménye, ami sokáig forrongott is bennem, egész középiskolai szakaszban így tüskeként hordoztam. Újra meg újra emlegettem az anyukámnak, hogy de te azt mondtad, hogy nem érsz rá, és akkor én most nem is akarom ezt mondani. A mai eszemmel már tudom, hogy ez nagyon természetes dolog volt, és ennek be kellett következnie, hogy az ember leváljon a szüleiről. (16/21) A lelkészek beszámolói alátámasztják, hogy ebben az életszakaszban az egyéni identitással kapcsolatos kérdések előtérbe kerülnek. Ennek az életszakasznak a vizsgálatához Erik H. Erikson elmélete nyújthat fontos támpontokat. Erikson az ember egész életútjának a vizsgálatára vállalkozott. Szerinte az emberi élet nyolc pszichoszociális szakaszra bontható, s mindegyik szakasz egy alapellentmondásra épül. Az alapellentmondás két pólusa nem úgy jelenik meg, hogy az egyiknek le kellene győzni a másikat. A cél nem a győzelem, hanem az egyensúlytalálás."§ Rendszerének egyik kulcsfogalma a krizis, „amely nem egy katasztrófa fenyegetésére utal, hanem fordulópontot jelöl, illetve sorsdöntő Eletszakaszt, melyet növekvő sérülékenység és feszültség jellemez, amely forrása lehet alkotóerőnek és meghasonlottságnak egyaránt. A krízis megoldása a fejlődéshez vezet, meg nem oldása azonban regressziót szül.""" Mint az 1. táblázat is mutatja, az V. szakaszban , több fronton" kell a serdülőnek helyt állnia. A serdülő szembesül felnőtt feladatokkal, s az ehhez szükséges szociális identitás megszerzésén fáradozik. A szülőktől való leválás már a serdülőkor elején megkezdődik. A gyermek fokozatosan leépíti a készen kapott világképet, s megkérdőjelezi azt. A másoktól kapott formák összetörése történik, ez a sajátos regresszió az út ahhoz, hogy később a serdülő önmaga önállóan alkossa meg identitását. , Kétségbe vonja eddigi én-képét, találkozik a magány, a szégyenérzet, a bizonytalanság, a reménytelenség, a bűntudat, a kisebbrendűségi érzés problémájával. Nem áll össze számára a világ. Újraélednek a már megélt 156 E. H. Erikson: A jelenkor kérdései: az ifjúság, in Kardos Katalin (szerk.): Fejlődéslélektani olvasókönyv, Budapest, Tertia, 1997, 109-121, 119. 187 E. H. Erikson: Az emberi életciklus, in Kardos Katalin (szerk.): Fejlődéslélektani olvasókönyv, Budapest, Tertia, 1997, 27-43, 27.
