Seite 49 [49]
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
Azt gondolom, hogy édesanyám egyszer így fogalmazott, hogy: ,nagyon sok minden¬
ben édesapádra ütöttél, de fiam, neked egy kicsit nagyobb a szíved." És ezt abban élem
meg, hogy - tehát, hogy én nem hiányoltam ezt, és nem emlékszem rá úgy vissza, hogy
ez nem volt eleget, vagy nem volt az életemben, különben most 40 éves felnőttként
élem át azt, hogy milyen jó édesapámat átölelni és, hogy mikor találkozunk, akkor
így összeölelkezni — de én igyekszem a gyerekeim felé ezt mindig megadni, ahogy le¬
hetséges. Tehát, hogy, ha már alszanak az ágyban, akkor is odamegyek és puszit adok
nekik. Vagy tényleg ez minden pillanatban ott van, hogy gyere fiam, én megvédelek
mindentől. Mert, hogy azzal együtt, hogy nem gondolom magam egy gyengekezű
édesapának: tehát elvárásaimat megfogalmazom, ha kell, akkor megkövetelem, néha
kiabálással, egyszer-egyszer a fenékre ütés az megtörtént, de ennél több nem. Nem is
éreztem, hogy kellene. Ami nagy öröm mindenben, hogy volt egy élményem most, és
az élmények közé szintén beletartozhat. (13/27)
A világot és benne az életünket egyfajta történeti keretben tudjuk értelmezni:
A kibontott narratívum nem egyszerűen beszámoló arról, hogy mi történt,
hanem sok mindent implikál az eseményekkel kapcsolatban felvett pszichológiai
perspektívákról is. Ezért annak, hogy történeteket mondunk magunknak (vagy
gyóntatónknak, analitikusunknak, illetve bizalmasunknak) egyik fontos oka
pontosan az, hogy , értelmet adjunk" annak, amivel életünk során találkozunk
— a cselekvések természetes argumentumainak narratív kidolgozása révén."
A világ egységes rendszerként való értelmezésének logikai útja az elbeszélés.
Az elbeszéléseink mögött ott van az a meggyőződés, hogy a világunknak és
benne az életünknek is értelme van. Ez az értelemtulajdonítás tudatosan vagy
kevésbé tudatosan egy metaszintű narratívában jelenik meg, melynek abban
van szerepe, hogy életünk egzisztenciális kérdéseire választ adjunk: Ki vagyok
én? Hol a helyem? Mi jó és rossz? Hogyan találok megoldást, megváltást meg¬
küzdési helyzeteimben?"? Az emberek általában nem készítenek maguknak
nagy teóriákat az életükre nézve, de minden embernek van egyfajta narratív
rendszere, , személyes mítosza", ahogy az élet számára releváns összefüggéseit
értelmezi." A személyes meta-narratívában megjelenő hősök, szimbólumok,
értékek mintegy értelmezési perspektívákat adnak a világ eseményeinek interp¬
retálására. A személyes világszemlélet olvasatán keresztül válnak a külvilág
42 ]. S. Bruner — J. Luciarello: Monologue as Narrative Recreation of the World, Cambridge, Har¬
vard University Press, 1989, 79.
“43 B. J. Walsh — J. R. Middleton: The Transforming Vision - Shaping a Christian World View,
Downers Grove, InterVarsity Press, 1984, 35.
“4D. McAdams: The Stories We Live By - Personal Myths and the Making of the Self, New York,
Morrow, 1993, 9.
48