Oldal 28 [28]
OCR
AZ IDENTITÁS ÉS A SZEREP ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK EGY LEHETSÉGES MODELLJE illetve a mead-i szerepidentitáshoz." A harmadik szintet Keupp a (meta)identitäs szintjének nevezi. Ezen a szinten belső világunk , munkálatai" zajlanak. A belső identitásérzet és a látható mindennapi cselekvések közti térben jelennek meg a szerepek. Afcselekvések minősége, a külsőleg elvárt szerepelvárások és a belső világunk vezérmotívumai, személyes példaképeink, vezetői , ideológiánk" a hétköznapokban hasznält „stilusunk”, szerepmegvalósításainkban nyilvánul meg. Identitásunk kialakulásában fontos szerep jut a példaképeknek, akik segítenek a felnőtté válás folyamatában, a személyes hősöknek és hőstörténeteknek, akik egyfajta példát mutatnak, hogy hogyan is kellene élni az életet; fontosak a szülők, a tanítók, a szimbólumok és az életértelemhez kötött metaforák. Az értékrend, az örökölt vagy átvett teológiai-kegyességi tradíció és a világszemlélet is része identitásunk metaszintjének. A modellben tárgyalt részidentitások megfeleltethetőek a szerepeknek, hiszen ahogy a szerepeket is, a részidentitásokat is meghatározza a társas interakció, vannak kognitív és emocionális elemeik, sőt, a testkép, öltözködés és a részidentitáshoz tartozó feladatok is valamelyest elkülönülnek életünkben, akárcsak a szerepeink. Életünknek minden területén szerepekhez kötődünk, önértelmezésünk mindig a többi ember kontextusában történik, és egy adott szituáció átéléséhez különböző szerepek kínálkoznak. Mintáink vannak arra, hogy hogyan reagáljunk, hogyan éljük meg ezeket a helyzeteket. Mindig választunk egy szerepet, amely meghatározza cselekvéseinket kapcsolatainkban, különböző élethelyzeteinkben. A szerepnek egyszerre van funkciója az egyén társadalomba való bekapcsolódásában és a személyes énérzet kialakulásában. A szerepeink nemcsak bennünk élnek, hanem a környezet elvárásai, szerepküldései is jelen vannak. Az én és a te köztes terében látható elemeket is hordozva vannak jelen a szerepeink életünkben. A Keupp-féle modell metaidentitás-szintje identitásunknak már azon szintje, mely belül zajlik, kívülről már csak a következményeit látjuk mindennapi életünkben, cselekvéseinkben, különböző szerepeinkhez kötött módon. Az identitásban helye van az identitásérzésnek, helye van a biográfiai magtörténetnek, és Heiner Keupp véleménye szerint a domináns részidentitásnak is. Az én értelmezésemben a domináns részidentitás identitásunk belső megélése és a szerepeink között mintegy főszerepként jelenik meg." 78 , Az én-tudat az egyén kapcsolatainak hálójában, a többi emberrel kölcsönhatásban alakul" — állítja Mead a szimbolikus interakció elméletére utalva. A társadalom mint egy második természetünk formál, a személyiség az én és a társadalom két pólusa közt alakul, s az identitás nem más, mint permanens átjárás a belső és külső világ között. G. H. Mead: Geist, Identität und Gesellschaft aus der Sicht des Sozialbehaviorismus, Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1968, 135. Fowler szerint is mindig van egy úgynevezett , főnök"-identitás, preferált történet. James W. Fowler: Stages of Faith — The Psychology of Human Development and the Quest for Meaning, San Franciso, Harper, 1981, 19. 27
