Oldal 19 [19]
OCR
PASZTORALTEOLOGIAI MEGFONTOLASOK A LELKESZI SZOLGALATROL az egyházi hagyományban.? Tehát nem a papi szerep eltörlése történik az egyetemes papság tanának megjelenésével, hanem helyette a tisztség egy régi—új tartalma erősödik fel. Ha teológiailag nem is, de a néplélekben tovább él a pap archetípusa a protestáns egyházakban is.? A tanító jelleg azonban nagyobb hangsúllyal jelent meg, mint korábban. A lelkész feladata első renden az evangélium hirdetése és a tanítás. A lelkészi szerepen belül a fő szerep Luther szerint elsősorban a prédikálásnak jut (doctrina evangelii), és minden más feladat és szerep ettől függ. " Hasonló módon Kálvin is az evangélium hirdetését, illetve a szentségek helyes kiszolgáltatását jelöli meg a lelkészek fő feladataként.? Ha a protestáns egyházak történetét nyomon követjük, akkor megállapíthatjuk, hogy sem a Luther-féle egyetemes papság elve, sem pedig a kálvini négyféle igeszolgálat közti feladatmegosztás (lelkész, diakónus, presbiter, doktor) nem tudott a gyakorlatban igazán megvalósulni." A krerikalizálódás mindig viszszatérő dilemma az egyház életében," a klerikus elkülönülés és annak látható jelei (ruházat, viselkedési szabályok, rítusok, sajátos nyelv), ma is jelen vannak a protestáns egyházak életében.? A nagyobb történelmi korszakok és szellemi áramlatok mind nyomot hagytak a lelkészi szerep megítélésében is. A reformációval az igehirdetés, a tanítás és a lelkigondozás vált a lelkipásztori szerep részévé.? Később a romantika idején például a pietizmus a lelkész szerepét leginkább az emberek megtérítésében látta." A polgárosodás időszakában pedig a polgári középosztály életszínvonala és életstílusa vált meghatározóvá a lelkész szerepére nézve a társadalomban. A lelkész nemcsak Krisztus követésének példája a gyülekezet tagjai számára, hanem egyben a polgári értékrendszer letéteményese is: például visszafogott, moderált életmód, sokgyermekes családmodell, a képzettség fontossága, a gyermekek taníttatása." Ezek a minták a mai napig meghatározóak abban, hogy Klessmann: Das Pfarramt, 28. Hézser Gabor: Pasztordlpszicholégiai szempontok az istentisztelet utkereséséhez — Elméletek és gyakorlati lehetőségek, Budapest, Kálvin, 2005, 35—44. K. Winkler: Gemeinde zwischen Volkskirche und Diaspora - Eine Einführung in die praktisch— theologische Kybernetik, Neukirchen—Vluyn, Neukirchener, 1998, 123. 25 Kalvin János: A keresztyén vallás rendszere, II. kötet, Budapest, Kálvin, 1995, IV/3/6, 342—343. Winkler: Gemeinde zwischen Volkskirche und Diaspora, 124. O. Janz: Kirche, Staat und Biirgertum in Preussen — Pfarrhaus und Pfarrerschaft im 19. und frühen 20. Jahrhundert, in L. Schorn-Schiitte — W. Sparn (Hg.): Evangelische Pfarrer Zur sozialen und politischen Rolle einer bürgerlichen Gruppe in der deutschen Gesselschaft des 18. bis 20. Jahrhunderts, Köln, Kohlhammer, 1997, 128-147., 134. 8 Josuttis: Der Weg in das Leben, 169. Vo. Klessmann: Das Pfarramt - Einführung in Grundfragen der Pastoraltheologie, 27. Laumer: Pastoraltheologie — Eine Einfürhung in ihre Grundlagen, 37-28. Klessmann: Das Pfarramt, 37. Janz: Kirche, Staat und Bürgertum in Preussen, 129. 18
